Jób könyve 15

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta:	1 Respondens autem Eliphaz Themanites dixit:
2 »Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne, és megtöltheti-e bensőjét hevességgel?	2 “ Numquid sapiens respondebit sapientia ventosa et implebit vento urente stomachum suum?
3 Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád, és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod.	3 Arguens verbis, quae nihil prosunt, et sententiis, quae nihil iuvant?
4 Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet, és megszünteted az áhítatot Isten előtt.	4 Tu autem pietatem dissolvis et detrahis meditationi coram Deo.
5 Mivel gonoszságod tanítja a szádat, s az istenkáromlók nyelvét követed,	5 Docet enim iniquitas tua os tuum, et assumis linguam callidorum.
6 azért önnön szád kárhoztat téged és nem én, saját ajkaid érvelnek ellened!	6 Condemnabit te os tuum et non ego, et labia tua respondebunt tibi.
7 Vajon te születtél-e első embernek s a halmok előtt jöttél-e létre?	7 Numquid primus homo tu natus es et ante colles formatus?
8 Be vagy-e avatva Isten terveibe, és bölcsessége nálad alábbvaló-e?	8 Numquid consilium Dei audisti et tibi attrahis sapientiam?
9 Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is? Mit értesz, hogy ne értenénk mi is?	9 Quid nosti, quod nos ignoremus? Quid intellegis, quod nos nesciamus?
10 Közöttünk van ősz is, meg élemedett, atyádnál is jóval idősebb!	10 Et senes et antiqui sunt inter nos, multo vetustiores quam pater tuus.
11 Kevés neked az Isten vigasztalása? Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják.	11 Numquid parum tibi sunt consolationes Dei? Et verbum lene tecum factum?
12 Miért ragad el indulatod, és miért villog szemed, mintha nagyokat gondolnál?	12 Quid te elevat cor tuum, et cur attonitos habes oculos?
13 Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen, hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból?	13 Quid vertis contra Deum spiritum tuum et profers de ore tuo huiuscemodi sermones?
14 Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen, s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék?	14 Quid est homo, ut immaculatus sit, et ut iustus appareat natus de muliere?
15 Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében.	15 Ecce, sanctis suis non fidit, et caeli non sunt mundi in conspectu eius;
16 Annál kevésbé az undok, a romlott ember, ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.	16 quanto magis abominabilis et corruptus homo, qui bibit quasi aquam iniquitatem.
17 Elbeszélem neked, hallgass rám! Megjelentem neked, amit láttam,	17 Ostendam tibi, audi me; quod vidi, narrabo tibi,
18 amit bölcsek hirdetnek, és atyáik előttük el nem titkoltak,	18 quod sapientes confitentur, et non celaverunt eos patres eorum:
19 – a föld akkor még csak az övék volt, és idegen nem fordult meg náluk –	19 quibus solis data est terra, et non transivit alienus per eos.
20 a gonosz egész életében gyötrődik, és a zsarnok éveinek száma bizonytalan.	20 Cunctis diebus suis impius cruciatur, et numerus annorum incertus est tyranno.
21 Félelmes hang cseng mindig fülében, és békesség idején is folyton ármányt gyanít.	21 Sonitus terroris semper in auribus illius, quasi, cum pax sit, vastator irruat in eum.
22 Nem mer a sötétből a világosságra jönni, mindenhol kardot sejt.	22 Non credit quod reverti possit de tenebris, cum sit destinatus gladio.
23 Amikor elmegy kenyeret keresni, tudja, hogy a sötétség napja kezénél van.	23 Cum se moverit ad quaerendum panem: “Ubinam?”, novit quod paratus sit in manu eius tenebrarum dies.
24 Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás, úgy, mint a királyt, aki csatára készül,	24 Terrebit eum tribulatio et angustia, vallabit eum sicut regem, qui praeparatur ad proelium.
25 mert kinyújtja kezét Isten ellen és dacol a Mindenhatóval;	25 Tetendit enim adversus Deum manum suam, et contra Omnipotentem roboratus est.
26 rohamra megy ellene merev nyakkal, domború pajzsok tömött sorával.	26 Cucurrit adversus eum erecto collo, spisso scuto armatus.
27 Kövérség födi arcát, és háj lóg le ágyékáról;	27 Operuit faciem eius crassitudo, et de lateribus eius arvina dependet.
28 és letelepedett elpusztult városokban, elhagyott házakban, amelyeket rombadőlésre ítéltek.	28 Habitavit in civitatibus desolatis et in domibus desertis, quae in tumulos sunt redactae.
29 Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó, nem ver gyökeret a földben.	29 Non ditabitur, nec perseverabit substantia eius; nec mittet in terra radicem suam.
30 Nem menekszik meg a sötétségből; hajtásait láng perzseli, s elenyészik szája leheletétől.	30 Non recedet de tenebris; ramos eius arefaciet flamma, et auferet ventus florem eius.
31 Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve, hogy valami áron meg lehet őt váltani;	31 Ne credat vanitati errore deceptus, quia vanitas erit remuneratio eius.
32 mielőtt napjai betelnének, tönkremegy, és keze elszárad.	32 Antequam dies eius impleantur, abscindentur, et ramus eius non virescet.
33 Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit, mint az olajfa, amely elhányja virágát;	33 Laedetur quasi vinea in primo flore botrus eius, et quasi oliva proiciens florem suum.
34 mert a gonoszok gyülekezete terméketlen, és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait,	34 Cangregatio enim impii sterilis, et ignis devorabit tabernacula eorum, qui munera libenter accipiunt.
35 azt, aki bajt fogan, bűnt szül, és cselt érlel méhében.«	35 Concepit dolorem et peperit iniquitatem, et venter eius praeparat dolos.