| 1 Josué convocó a los rubenitas, a los gaditas y a los de la media tribu de Manasés, | 1 Ugyanabban az időben Józsue összehívta a rúbenitákat, a gáditákat s Manassze fél törzsét |
| 2 y les dijo: «Habéis cumplido todo lo que os mandó Moisés, siervo del Señor, y a mí también me habéis obedecido en todo lo que os he mandado. | 2 és azt mondta nekik: »Megtettetek mindent, amit nektek Mózes, az Úr szolgája parancsolt, s nekem is engedelmeskedtetek mindenben. |
| 3 No habéis abandonado a vuestros hermanos hasta el día de hoy durante tan largo tiempo; habéis cumplido así la orden que os dio el Señor, vuestro Dios. | 3 Nem hagytátok el testvéreiteket hosszú időn keresztül egészen a mai napig, s megtartottátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsát. |
| 4 Ahora, pues, una vez que el Señor, vuestro Dios, ha dado a vuestros hermanos el descanso que les había prometido, podéis volveros a vuestras tiendas, a la tierra de vuestra propiedad, la que os dio Moisés, siervo del Señor, al otro lado del Jordán. | 4 Minthogy tehát immár nyugalmat és békességet adott az Úr testvéreiteknek, amint megígérte: térjetek vissza, s menjetek sátraitokba, s birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl. |
| 5 Únicamente tened sumo cuidado de guardar los mandatos y la ley que os dio Moisés, siervo del Señor: que améis al Señor, vuestro Dios, que caminéis siempre por sus sendas, que guardéis sus mandamientos y os mantengáis unidos a él y le sirváis con todo vuestro corazón y con toda vuestra alma». | 5 Csak arra vigyázzatok nagyon, hogy cselekedeteitekkel teljesítsétek a parancsot és a törvényt, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája meghagyott, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útjain, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, s szolgáljatok neki teljes szívetekből s teljes lelketekből. |
| 6 Josué los bendijo y los despidió, y ellos se fueron a sus tiendas. | 6 Aztán Józsue megáldotta és elbocsátotta őket, hogy térjenek vissza sátraikba.« |
| 7 Moisés había dado su parte en tierras de Basán a media tribu de Manasés; a la otra media se la dio Josué entre sus hermanos, al lado de acá del Jordán. Cuando los mandó Josué a sus tiendas, les dio la bendición | 7 Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket, |
| 8 y les dijo: «Volved a vuestras tiendas llenos de riquezas, con grandes rebaños, con plata y oro, bronce y hierro y ropa abundante; pero repartid con vuestros hermanos el botín cogido a los enemigos». | 8 azt mondta nekik: »Sok vagyonnal s gazdagsággal tértek vissza lakóhelyetekre: ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és sokféle ruhával. Osszátok meg az ellenség zsákmányát testvéreitekkel!« |
| 9 Los rubenitas y los gaditas, con la media tribu de Manasés, se volvieron y dejaron a los hijos de Israel en Siló, en la tierra de Canaán, para volver a la tierra de Galaad, a la tierra de su propiedad, en la que se habían instalado, según la orden del Señor dada por medio de Moisés. | 9 Erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassze fél törzse megfordultak és eltávoztak Izrael fiaitól Silóból, amely Kánaánban fekszik, hogy visszamenjenek Gileádba, birtokuk földjére, amelyet az Úr parancsa szerint Mózestől kaptak. |
| 10 Cuando llegaron a la región del Jordán, todavía en la tierra de Canaán, los rubenitas y los gaditas y la media tribu de Manasés levantaron un altar a orillas del Jordán, un altar como monumento. | 10 Amikor aztán eljutottak a Jordán halmaihoz, Kánaán földjén, a Jordán mellett roppant nagyságú oltárt építettek. |
| 11 Les llegó la noticia a los hijos de Israel: «Mirad, los rubenitas, los gaditas y la media tribu de Manasés han levantado un altar, dentro de la tierra de Canaán, en la región del Jordán, del lado de los hijos de Israel». | 11 Amikor ezt Izrael fiai meghallották, hogy Rúben, Gád és Manassze fél törzsének fiai Kánaán földjén, a Jordán halmainál, Izrael fiaival átellenben oltárt építettek, |
| 12 Al oír esto los hijos de Israel, se reunió en Siló toda la comunidad para hacerles la guerra. | 12 valamennyien összegyűltek Silóba, hogy felvonuljanak és hadakozzanak ellenük. |
| 13 Los hijos de Israel enviaron a la región donde estaban los rubenitas, los gaditas y la media tribu de Manasés, la tierra de Galaad, al sacerdote Pinjás, hijo de Eleazar, | 13 Előbb azonban elküldték hozzájuk Gileád földjére Fineeszt, Eleazárnak, a papnak a fiát, |
| 14 y con él a diez notables, un notable por cada una de las tribus de Israel: todos eran cabezas de familia en los clanes de Israel. | 14 s vele tíz fejedelmet, egyet-egyet minden törzsből. |
| 15 Cuando llegaron a donde estaban los rubenitas, los gaditas y la media tribu de Manasés, en la tierra de Galaad, les hablaron así: | 15 Ezek elmentek Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiaihoz Gileád földjére és azt mondták nekik: |
| 16 «Esto dice la comunidad entera del Señor: ¿Qué prevaricación es esa que habéis cometido hoy contra el Dios de Israel, apartándoos del Señor, construyéndoos un altar, rebelándoos contra el Señor? | 16 »Ezt üzeni az Úr egész népe: Micsoda hitszegés ez? Miért hagytátok el az Urat, Izrael Istenét, szentségtörő oltárt építve, s az Ő tiszteletétől eltérve? |
| 17 ¿No teníamos bastante con el crimen de Peor, que hoy todavía no hemos acabado de borrar, y eso que vino la plaga sobre la comunidad del Señor? | 17 Kevés nektek, hogy vétkeztetek Baál-Peor által, s hogy ennek a véteknek szennye mind a mai napig rajtunk van és sokan elhullottak a népből? |
| 18 Si vosotros os apartáis hoy del Señor, si os rebeláis hoy contra el Señor, mañana se encenderá su cólera contra toda la comunidad de Israel. | 18 Ti ma elhagytátok az Urat, s holnap egész Izraelre fog zúdulni haragja. |
| 19 Si os parece impura vuestra propiedad, volveos a la tierra de propiedad del Señor, donde ha fijado su morada el Señor, y tened una propiedad entre nosotros. Pero no os rebeléis contra el Señor, no nos hagáis cómplices de vuestra rebeldía levantando un altar aparte del altar del Señor nuestro Dios. | 19 Ha úgy vélitek, hogy birtokotok földje tisztátalan, gyertek át arra a földre, ahol az Úr hajléka van, s lakjatok közöttünk, csak el ne térjetek az Úrtól és a mi közösségünktől, oltárt építve az Úr, a mi Istenünk oltárán kívül. |
| 20 Cuando prevaricó Acán, hijo de Céraj, con lo consagrado, ¿no se desató la Cólera contra toda la comunidad de Israel, aunque él era solo un individuo? ¿Y no murió él por su crimen?». | 20 Nemde Ákán, Szerah fia szegte meg az Úr parancsát, s mégis Izrael egész népére szállt haragja! Egy ember volt – bárcsak egyedül ő halt volna meg vétkéért!« |
| 21 Los rubenitas, los gaditas y la media tribu de Manasés respondieron a los jefes de los clanes de Israel: | 21 Azt felelték erre Rúben és Gád fiai s Manassze fél törzse Izrael követekül küldött fejedelmeinek: |
| 22 «El Señor, Dios de los dioses, sí, el Señor, Dios de los dioses, lo sabe bien, y que lo sepa también Israel: si ha habido por nuestra parte rebelión o prevaricación contra el Señor, que hoy mismo nos castigue. | 22 »Erős Isten az Úr, erős Isten az Úr, ő tudja, s Izrael is tudja meg: ha hitszegő lélekkel építettük ezt az oltárt, ne tartson meg minket, hanem büntessen meg azonnal. |
| 23 Y, si hemos levantado un altar para apartarnos del Señor y para ofrecer en él holocaustos u oblaciones o sacrificios de comunión, que el Señor nos pida cuentas. | 23 Ha azzal a szándékkal készítettük, hogy egészen elégő áldozatot, ételáldozatot s békeáldozatot helyezzünk rá, ő maga kérje számon, és torolja meg. |
| 24 Pero no. Si lo hemos hecho ha sido porque nos decíamos con preocupación: “El día de mañana vuestros hijos les podrían decir a los nuestros: ‘¿Qué tenéis que ver vosotros con el Señor, el Dios de Israel? | 24 Sőt éppen az ellenkező gondolatból és megfontolásból kifolyólag készítettük. Azt mondtuk ugyanis: Maholnap fiaitok majd azt mondják fiainknak: Mi közötök nektek az Úrhoz, Izrael Istenéhez? |
| 25 El Señor ha puesto el Jordán como frontera entre nosotros y vosotros, rubenitas y gaditas. No tenéis parte con el Señor’. Así vuestros hijos apartarían a los nuestros del temor del Señor”. | 25 Közénk és közétek vetette az Úr, ó Rúben fiai és Gád fiai, határul a Jordán folyóját: nincs tehát részetek az Úrban – és ezzel az ürüggyel fiaitok elutasítják fiainkat az Úr tiszteletétől. Jobbnak véltük tehát, |
| 26 Por eso nos hemos dicho: “Vamos a construirnos este altar, pero no para holocaustos, ni sacrificios de comunión, | 26 hogy azt mondjuk: Építsünk magunknak oltárt, nem azért, hogy egészen elégő- vagy véresáldozatot mutassunk be rajta, |
| 27 sino para que sea testigo entre vosotros y nosotros y entre nuestros descendientes de que rendimos culto al Señor en el lugar de su presencia, con nuestros holocaustos y nuestros sacrificios de comunión. Así no podrán decir el día de mañana vuestros hijos a los nuestros: ‘No tenéis parte con el Señor’”. | 27 hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttetek és közöttünk, a mi utódaink s a ti utódaitok között arra, hogy mi is szolgálhatunk az Úrnak, s nekünk is jogunk van egészen elégő áldozatokat, véresáldozatokat és békeáldozatokat bemutatni és fiaitok semmiképpen se mondhassák maholnap fiainknak: ‘Nektek nincs részetek az Úrban.’ |
| 28 Nos hemos dicho: “Si sucede que el día de mañana nos hablan así a nosotros o a nuestros descendientes, les podremos responder: ‘Fijaos en la forma del altar del Señor que hicieron nuestros padres, que no es como para ofrecer holocaustos ni sacrificios de comunión, sino como testigo entre vosotros y nosotros’. | 28 Ha ezt találnák mondani, feleljék nekik: ‘Íme, itt az Úr oltára, amelyet apáink készítettek, nem egészen elégő áldozatokra, vagy véresáldozatokra, hanem azért, hogy bizonyságul szolgáljon közöttünk és közöttetek.’ |
| 29 Lejos de nosotros rebelarnos contra el Señor y desertar hoy de su servicio, levantando un altar aparte del altar del Señor nuestro Dios erigido delante de su morada, para ofrecer en él holocaustos, oblaciones o sacrificios”». | 29 Távol legyen tőlünk az a vétek, hogy elpártoljunk az Úrtól, s elhagyjuk az ő nyomdokait, oltárt építve egészen elégő áldozatok, ételáldozatok vagy véresáldozatok bemutatására az Úrnak, a mi Istenünknek azon az oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt épült.« |
| 30 Cuando el sacerdote Pinjás, los jefes de la comunidad y los jefes de los clanes de Israel que lo acompañaban oyeron estas palabras de labios de los gaditas, los rubenitas y los manasitas, les pareció bien. | 30 Amikor ezt Fineesz pap és Izraelnek követekül küldött fejedelmei, akik vele voltak, meghallották, megbékültek, s Rúben, Gád és Manassze fél törzse fiainak szavait nagy örömmel fogadták. |
| 31 Y el sacerdote Pinjás, hijo de Eleazar, dijo a los rubenitas, a los gaditas y a los manasitas: «Ahora sabemos que el Señor está en medio de nosotros, pues no habéis cometido tan grande prevaricación contra él y habéis librado así a los hijos de Israel de la mano del Señor». | 31 Ezért Fineesz, Eleazár fia, a pap ezt mondta nekik: »Most tudjuk, hogy velünk van az Úr, mivel mentesek vagytok a hitszegéstől, s így megóvtátok Izrael fiait az Úr kezétől.« |
| 32 El sacerdote Pinjás, hijo de Eleazar, y los jefes, se despidieron de los rubenitas y de los gaditas, y se volvieron de la tierra de Galaad al de Canaán, donde estaban los hijos de Israel, y les informaron de lo ocurrido. | 32 Aztán visszatért a fejedelmekkel Rúben és Gád fiaitól, Gileád földjéről, Kánaán széléről Izrael fiaihoz és beszámolt nekik. |
| 33 La cosa pareció bien a los hijos de Israel, los cuales bendijeron a Dios y no hablaron más de hacerles la guerra y devastar el territorio habitado por los rubenitas y los gaditas. | 33 Tetszett is a dolog mindazoknak, akik hallották, és Izrael fiai dicsérték az Urat, s nem mondták többé, hogy felvonulnak ellenük, s hadakoznak és elpusztítják birtokuk földjét. |
| 34 Los rubenitas y gaditas llamaron al altar «Testigo», diciendo: «Será testigo entre nosotros de que el Señor es Dios». | 34 Rúben fiai és Gád fiai pedig annak az oltárnak, amelyet építettek, ezt a nevet adták: »Ez a mi bizonyságunk arra, hogy az Úr az Isten!« |
