| 1 Callad ante mí, islas; | cobren fuerza las naciones, | que se acerquen a hablar, | comparezcamos juntos a juicio. | 1 Hallgassatok rám, szigetek, és a népek kapjanak új erőre! Lépjenek elő, aztán beszéljenek, szálljunk perbe egymással! |
| 2 ¿Quién lo ha suscitado desde Oriente? | ¿Quién convoca la victoria a su paso, | le entrega los pueblos, le somete los reyes? | Su espada los reduce a polvo, | su arco los dispersa como paja, | 2 Ki támasztotta kelet felől azt, akinek léptét győzelem kíséri? Kiszolgáltatja színe előtt a nemzeteket, és királyokat vet alá neki; mint a por, olyanná teszi őket kardja, mint elfújt pelyva, olyanná az íja. |
| 3 los persigue y avanza seguro, | sus pasos no tocan el camino. | 3 Üldözi őket, zavartalanul halad előre, lába alig éri az ösvényt. |
| 4 ¿Quién ha actuado, quién lo ha hecho? | Aquel que convoca | las generaciones desde el comienzo, | yo, Señor desde el principio, | y siempre el mismo, hasta con los últimos. | 4 Ki tette és művelte ezt? Ki hívta a nemzedékeket kezdettől fogva? Én, az Úr, az első, de az utolsókkal is én vagyok. |
| 5 Las islas lo han visto y temen, | se estremecen los confines de la tierra, | se acercan y se presentan las islas y naciones. | 5 Látják a szigetek, és félnek, a föld végei megremegnek, közelednek és összejönnek. |
| 6 Se ayudan uno a otro; | uno dice a su compañero: «¡Ánimo!». | 6 Egyik a másikat segíti, és azt mondja testvérének: »Légy erős!« |
| 7 Anima el artesano al orfebre, | el que forja con el martillo, al que golpea el yunque, | diciendo: «¡Buena soldadura!»; | y lo sujetan con clavos para que no se mueva. | 7 Bátorítja kovács az ötvöst, a kalapáccsal dolgozó azt, aki az üllőt veri; azt mondja a forrasztásról: »Jó lesz!«, és megerősíti szegekkel, hogy ne inogjon. |
| 8 Y tú, Israel, siervo mío; | Jacob, mi escogido; | estirpe de Abrahán, mi amigo, | 8 De te, Izrael, az én szolgám, Jákob, akit kiválasztottalak, barátomnak, Ábrahámnak ivadéka, |
| 9 a quien escogí de los extremos de la tierra, | a quien llamé desde sus confines, diciendo: | «Tú eres mi siervo, | te he elegido y no te he rechazado», | 9 te, akit magamhoz ragadtalak a föld végéről, és legtávolabbi sarkából hívtalak el, s azt mondtam neked: »Szolgám vagy, kiválasztottalak, és nem vetlek el téged«, |
| 10 no temas, porque yo estoy contigo; | no te angusties, porque yo soy tu Dios. | Te fortalezco, te auxilio, | te sostengo con mi diestra victoriosa. | 10 ne félj, mert én veled vagyok! Ne tekingess semerre, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek és megsegítelek, s támogatlak téged szabadító jobbommal. |
| 11 Se avergonzarán humillados | los que se enfurecían contra ti; | serán aniquilados y perecerán | los que pleiteaban contra ti. | 11 Íme, szégyen és gyalázat éri mindazokat, akik ellened küzdenek; semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perbe szállnak. |
| 12 Buscarás a tus adversarios, | y no podrás encontrarlos: | serán aniquilados, como nada, | los que te combaten. | 12 Keresed majd, de nem találod azokat, akik veled civakodnak; semmivé lesznek és megsemmisülnek, akik ellened harcolnak. |
| 13 Porque yo, el Señor, tu Dios, | te tomo por tu diestra y te digo: | «No temas, yo mismo te auxilio». | 13 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki megragadom jobbodat, és így szólok hozzád: »Ne félj, én megsegítelek! |
| 14 No temas, gusanillo de Jacob, | oruga de Israel, | yo mismo te auxilio | —oráculo del Señor—, | tu libertador es el Santo de Israel. | 14 Ne félj, te férgecske, Jákob, te kis bogár, Izrael! Én megsegítelek« – mondja az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje. – |
| 15 Mira, te convierto en trillo nuevo, | aguzado, de doble filo: | trillarás los montes hasta molerlos; | reducirás a paja las colinas; | 15 Íme, cséplőszánná teszlek téged, új és éles fogú cséplőhengerré. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává. |
| 16 los aventarás y el viento se los llevará, | el vendaval los dispersará. | Pero tú te alegrarás en el Señor, | te gloriarás en el Santo de Israel. | 16 Feldobod őket, és a szél elviszi, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongsz majd az Úrban, és Izrael Szentjében dicsekszel. |
| 17 Los pobres y los indigentes | buscan agua, y no la encuentran; | su lengua está reseca por la sed. | Yo, el Señor, les responderé; | yo, el Dios de Israel, no los abandonaré. | 17 A szegények és a szűkölködők vizet keresnek, de nincs, nyelvük a szomjúságtól kiszárad. Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket. |
| 18 Haré brotar ríos en cumbres desoladas, | en medio de los valles, manantiales; | transformaré el desierto en marisma | y el yermo en fuentes de agua. | 18 Folyókat fakasztok a kopár dombokon, és a völgyek közepén forrásokat; a sivatagot bővizű tóvá teszem, és a kiaszott földet vizek forrásává. |
| 19 Pondré en el desierto cedros, | acacias, mirtos y olivares; | plantaré en la estepa cipreses, | junto con olmos y alerces, | 19 A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, szilfát és ciprust egymás mellé, |
| 20 para que vean y sepan, | reflexionen y aprendan de una vez, | que la mano del Señor lo ha hecho, | que el Santo de Israel lo ha creado. | 20 hogy lássák és megtudják, megfontolják és mindjárt megértsék: az Úr keze művelte ezt, és Izrael Szentje teremtette. |
| 21 Presentad vuestro pleito, | dice el Señor; | aducid vuestras pruebas, | dice el rey de Jacob. | 21 Terjesszétek elő ügyeteket! – mondja az Úr. – Adjátok elő érveiteket! – mondja Jákob királya. – |
| 22 Que se acerquen | y nos anuncien lo que va a suceder. | Decidnos cuáles fueron las cosas primeras | y prestaremos atención. | O bien, anunciadnos lo que va a suceder | y sabremos el desenlace. | 22 Adják elő és hirdessék nekünk, ami történni fog! A korábbi dolgokat hirdessétek, amint voltak, hadd szívleljük meg, és hadd tudjuk meg a végüket; vagy a jövendőt tudassátok velünk! |
| 23 Manifestad lo que vendrá después, | y sabremos que sois dioses. | Haced al menos algo, bueno o malo, | para que nos sorprendamos y lo veamos juntos. | 23 Hirdessétek, ami a jövőben következik, hadd tudjuk meg, hogy istenek vagytok! Tegyetek jót, vagy akár rosszat is, hadd vegyük észre, és lássuk együtt! |
| 24 En fin, vosotros sois nada, | y nada son vuestras obras. | Elegiros es abominable. | 24 Íme, ti semmik vagytok, és művetek semmiség; utálat, ha valaki titeket választ! |
| 25 Yo lo he suscitado desde el norte, y él viene, | desde Oriente, y él me invoca por mi nombre, | pisotea a los gobernantes como barro, | como apisona la arcilla el alfarero. | 25 Észak felől támasztottam, és eljött, napkeletről nevén szólítottam; eltiporja a helytartókat, mint az agyagot, ahogyan a fazekas a sarat tapossa. |
| 26 ¿Quién lo anunció desde el comienzo | para que lo supiéramos, | y de antemano, | para que dijéramos: «Es así»? | Pero no: ninguno anuncia, | ninguno proclama | y ninguno escucha vuestras palabras. | 26 Ki hirdette kezdettől fogva, hogy tudjuk, és régóta, hogy azt mondjuk: »Igaz?« Senki sem hirdette, senki sem tudatta, senki sem hallotta beszédeiteket. |
| 27 Yo fui el primero en anunciarlo en Sión: | «Mirad, helo aquí», | y envié un heraldo a Jerusalén. | 27 Elsőként én mondtam Sionnak: Íme, itt vannak! És Jeruzsálemnek én adtam azt, aki örömhírt vitt. |
| 28 Miré en torno, pero no había nadie, | nadie a quien pedir consejo | y que pudiera responder. | 28 Láttam, hogy senki sincs, egy sincs ezek között, aki tanácsot adna, és ha megkérdezném, egy szót is felelne. |
| 29 Todos ellos no son nada, | vacías son sus obras, | viento y caos sus estatuas. | 29 Íme, ők mind semmik, semmiségek a tetteik; szél és hiábavalóság a bálványaik. |
