| 1 Cuando Mardoqueo tuvo noticia de lo que pasaba, rasgó sus vestiduras, se vistió de saco, se cubrió de ceniza y recorrió la ciudad gimiendo amargamente y clamaba a voz en cuello: «Quieren eliminar a un pueblo que no ha faltado en nada». | 1 Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott, |
| 2 Se detuvo ante la puerta del palacio real, pues nadie podía cruzarla vestido de saco. | 2 egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába. |
| 3 En todas las provincias, cuando fue conocido el decreto real, hubo gran duelo entre los judíos, con ayuno, llanto y lamentos. Muchos de ellos se acostaron sobre saco y ceniza. | 3 Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya. |
| 4 Las esclavas y los eunucos de Ester fueron a decírselo. Ella quedó consternada y envió ropa a Mardoqueo para que abandonara el saco y se vistiera; pero él no quiso. | 4 Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el. |
| 5 Entonces Ester llamó a Hatac, uno de los eunucos reales que estaban a su servicio, y le ordenó que preguntase a Mardoqueo cuál era la razón de semejante proceder. | 5 Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így. |
| 6 Hatac encontró a Mardoqueo en la plaza situada frente a la puerta de palacio | 6 Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt. |
| 7 y Mardoqueo le contó lo que le había sucedido y cómo Amán había prometido entregar al tesoro real una suma de dinero por la destrucción de los judíos. | 7 Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében. |
| 8 Le dio una copia del decreto de exterminio promulgado en Susa, para que se lo mostrara a Ester y la pusiera al tanto de la situación, con el ruego de que ella se presentara ante el rey para pedir clemencia en favor de su pueblo y le dijera: «Recuerda cuando eras pequeña: cómo te alimentaba con mi mano. Ya que Amán, el segundo en el reino, ha pedido nuestra muerte, invoca tú al Señor, habla al rey en favor nuestro y líbranos de la muerte». | 8 Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. Ezt üzente: »Emlékezzél kicsiséged napjaira, amikor még kezemmel tápláltalak. Ámán ugyanis, aki második a királynál, ellenünk beszélt a halálunkra. Könyörögj az Úrhoz, s beszélj a királyhoz értünk és szabadíts meg minket a haláltól.« |
| 9 Hatac comunicó a Ester la respuesta de Mardoqueo, | 9 Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott. |
| 10 y ella lo envió de nuevo con este mensaje: | 10 Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak: |
| 11 «Todos los cortesanos del rey y la gente de las provincias saben que, por decreto real, cualquier persona, hombre o mujer, que se presente ante el rey en el patio interior sin haber sido llamada merece la muerte, a menos que el rey, extendiendo su cetro de oro hacia ella, le perdone la vida. Y hace ya treinta días que el rey no me llama a su presencia». | 11 »Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.« |
| 12 Cuando Mardoqueo recibió el mensaje de Ester, | 12 Ennek hallatára Mardókeus |
| 13 pidió que le dijeran: «No pienses que, por estar en el palacio real, vas a ser la única que se salve entre todos los judíos. | 13 ismét figyelmeztette Esztert: »Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül. |
| 14 Si ahora te obstinas en callar, el auxilio y la liberación vendrán a los judíos de otra parte, mientras que tú y tu familia pereceréis. Incluso es muy posible que hayas llegado a ser reina para una ocasión como esta». | 14 Ha ugyanis most hallgatsz, más úton-módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál-e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?« |
| 15 Ester mandó que respondieran a Mardoqueo: | 15 Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak: |
| 16 «Reúne a todos los judíos que habitan en Susa y ayunad por mí. No comáis ni bebáis durante tres días y tres noches. También yo y mis doncellas ayunaremos. Después, aunque la ley lo prohíbe, me presentaré ante el rey. Y, si he de morir, moriré». | 16 »Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok.« |
| 17 ¡Oh Dios, que todo lo dominas!, atiende a la voz de los que pierden la esperanza y líbranos de la mano de los malvados. Y líbrame de mi temor». | 17 Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki. Mardókeus pedig megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és a nép véneivel együtt reggeltől estig arccal a földre borulva így könyörgött: »Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, légy áldott! Uram, Uram, mindenható Király, hatalmad alá tartozik minden, és nincs, aki akaratodnak ellenállhatna, ha azt határoztad el, hogy megmented Izraelt. Te alkottad az eget és a földet s az összes csodálatos dolgot, amit az ég pereme magában foglal. Te vagy mindennek az Ura, és nincs, aki ellenállhatna fölségednek. Te tudod, Uram, hogy Izrael szabadulásáért kész örömmel megcsókoltam volna még a lába nyomát is Ámánnak. Azért nem tettem meg, nehogy embert illessek Istenemnek kijáró tisztelettel. Nem borulok le, Uram, más előtt, csak teelőtted, Uram, Istenem. Nem büszkeségből, megvetésből, vagy valamiféle dicsőségvágyból cselekedtem, Uram. Jelenj meg Uram; mutatkozz meg, Uram! Most tehát, Uram, Királyom, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, könyörülj meg népeden, ellenségeink ugyanis el akarnak veszíteni minket, örökségedet pedig kiirtani. Ne vesd meg tulajdonodat, amelyet kiszabadítottál magadnak Egyiptom földjéről. Hallgasd meg könyörgésemet, légy irgalommal osztályrészedhez, változtasd örömre gyászunkat, hogy életben maradva dicsérjük nevedet, Urunk, és ne zárd le azok ajkát, akik magasztalnak téged.« Egész Izrael is könyörgött minden erejéből, mert biztos halál fenyegette őket. Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket, mivel rettegett a veszélytől, amely fenyegette. Levetette ezért díszes öltözékét, s a gyász ruháját öltötte magára, a kevélység kenetei helyett hamuval borította be a fejét, és testét böjttel sanyargatta meg. Szolgálólányaival a földre borult reggeltől estig és így imádkozott: »Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene, áldott légy! Segíts meg elhagyatottságomban, hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen, veszedelmem ugyanis nyilvánvaló. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy megmentetted Noét a vízözönből. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Ábrahám háromszáztizennyolc emberének kilenc királyt adtál át. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy Jónást a hal gyomrából megmentetted. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Ananját, Azarját és Misaélt kimentetted a tüzes kemencéből. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Dánielt az oroszlánok verméből kihoztad. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te a halálra ítélt Hiszkijának, a zsidók királyának, miután életéért könyörgött, könyörületedben tizenöt évvel toldottad meg életét. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te Annát, aki lelke keserűségében könyörgött, fiú utóddal ajándékoztad meg. Azt hallottam, Uram, őseim könyveiből, hogy te mindazokat, akik kedvesek előtted, megszabadítod mindörökre. Most pedig segíts meg engem, aki egyedül vagyok és senkim sincs rajtad kívül, Uram, Istenem. Te ismered, hogy utálatos volt szolgálódnak a körülmetéletlenek ágyasháza. Istenem, te tudod, hogy nem ettem az átok asztaláról és áldozati borukat nem ittam. Te tudod, hogy nem találtam örömet másban attól a naptól kezdve, hogy idehoztak, egyedül tebenned, Uram. Te tudod, Uram, hogy a díszt, amelyet fejemen hordok, utálom, mint a havi tisztuláskor beszennyezett ruhát, és nem viselem nyugalmam napjaiban. És most jöjj segítségemre árvaságomban, adj ajkamra ékes szavakat az oroszlán színe előtt, tégy kedvessé előtte és úgy hajlítsd a szívét, hogy meggyűlölje ellenségünket és elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. Minket meg szabadíts meg ellenségeink kezéből, fordítsd gyászunkat örömmé, szomorúságunkat vidámsággá. Kelj föl, Istenünk, örökrészed fölé, tedd példává. Jelenj meg Uram, mutatkozz meg Uram!« |
