1 Santiago, siervo de Dios y del Señor Jesucristo, saluda a las doce tribus de la Dispersión. | 1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek! |
2 Considerad como un gran gozo, hermanos míos, el estar rodeados por toda clase de pruebas, | 2 Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, |
3 sabiendo que la calidad probada de vuestra fe produce la paciencia en el sufrimiento; | 3 hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása álhatatosságot szerez. |
4 pero la paciencia ha de ir acompañada de obras perfectas para que seáis perfectos e íntegros sin que dejéis nada que desear. | 4 Az álhatatosság pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és hibátlanok legyetek. |
5 Si alguno de vosotros está a falta de sabiduría, que la pida a Dios, que da a todos generosamente y sin echarlo en cara, y se la dará. | 5 Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. |
6 Pero que la pida con fe, sin vacilar; porque el que vacila es semejante al oleaje del mar, movido por el viento y llevado de una a otra parte. | 6 De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol. |
7 Que no piense recibir cosa alguna del Señor un hombre como éste, | 7 Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól, |
8 un hombre irresoluto e inconstante en todos sus caminos. | 8 hiszen kettős lelkű és minden útján állhatatlan ember. |
9 El hermano de condición humilde gloríese en su exaltación; | 9 Az alacsony sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy Isten felmagasztalta, |
10 y el rico, en su humillación, porque pasará como flor de hierba: | 10 a gazdag viszont azzal, hogy megalázta, mert el fog tűnni, mint a fű virága. |
11 sale el sol con fuerza y seca la hierba y su flor cae y se pierde su hermosa apariencia; así también el rico se marchitará en sus caminos. | 11 Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján. |
12 ¡Feliz el hombre que soporta la prueba! Superada la prueba, recibirá la corona de la vida que ha prometido el Señor a los que le aman. | 12 Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért. |
13 Ninguno, cuando sea probado, diga: «Es Dios quien me prueba»; porque Dios ni es probado por el mal ni prueba a nadie. | 13 Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy »Isten kísért«, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. |
14 Sino que cada uno es probado por su propia concupiscencia que le arrastra y le seduce. | 14 Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre és csábítja a rosszra. |
15 Después la concupiscencia, cuando ha concebido, da a luz el pecado; y el pecado, una vez consumado, engendra la muerte. | 15 A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz. |
16 No os engañéis, hermanos míos queridos: | 16 Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim! |
17 toda dádiva buena y todo don perfecto viene de lo alto, desciende del Padre de las luces, en quien no hay cambio ni sombra de rotación. | 17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. |
18 Nos engendró por su propia voluntad, con Palabra de verdad, para que fuésemos como las primicias de sus criaturas. | 18 Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének. |
19 Tenedlo presente, hermanos míos queridos: Que cada uno sea diligente para escuchar y tardo para hablar, tardo para la ira. | 19 Szeretett testvéreim, ti is tudjátok! Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra, s késedelmes a haragra! |
20 Porque la ira del hombre no obra la justicia de Dios. | 20 Mert haragjában nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos. |
21 Por eso, desechad toda inmundicia y abundancia de mal y recibid con docilidad la Palabra sembrada en vosotros, que es capaz de salvar vuestras almas. | 21 Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. |
22 Poned por obra la Palabra y no os contentéis sólo con oírla, engañándoos a vosotros mismos. | 22 Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. |
23 Porque si alguno se contenta con oír la Palabra sin ponerla por obra, ése se parece al que contempla su imagen en un espejo: | 23 Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli; |
24 se contempla, pero, en yéndose, se olvida de cómo es. | 24 ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. |
25 En cambio el que considera atentamente la Ley perfecta de la libertad y se mantiene firme, no como oyente olvidadizo sino como cumplidor de ella, ése, practicándola, será feliz. | 25 Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az boldog lesz tette által. |
26 Si alguno se cree religioso, pero no pone freno a su lengua, sino que engaña a su propio corazón, su religión es vana. | 26 Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi a nyelvét, hanem megcsalja saját szívét, annak hiábavaló a vallásossága. |
27 La religión pura e intachable ante Dios Padre es ésta: visitar a los huérfanos y a las viudas en su tribulación y conservarse incontaminado del mundo. | 27 Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongattatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól. |