Giobbe 10

BIBBIA TINTORI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 « L'anima mia è stanca della vita, vo' dare libero corso al mio lamento, vo' parlare nell'amarezza del mio cuore,	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 e dire a Dio: Non mi condannare, fammi sapere perchè mi giudichi in questa maniera.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Ti par giusto calunniarmi, ed opprimere me, opera delle tue mani, e favorire i disegni degli empi?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Hai tu forse occhi di carne, e vedi come vede l'uomo?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Son forse i tuoi giorni come quelli del mortale, e gli anni tuoi come gli umani,	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 che tu ricerchi la mia colpa e scruti il mio peccato?	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 Per sapere che io nulla ho fatto d'empio, mentre nessuno può liberarmi dalle tue mani?	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Le tue mani mi han fatto e plasmato tutto quanto, e cosi all'impensata mi distruggi?	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Ricordati, te ne prego, che m'hai formato come creta, e mi ridurrai in polvere.	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Non mi hai colato come il latte e fatto rapprendere come il cacio?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 Tu mi hai rivestito di pelle e di carne, m'hai tessuto d'ossa e di nervi.	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Mi sei stato largo di vita e di benevolenza, e la tua vigilanza custodì il mio spirito.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Sebbene tu nasconda queste cose nel tuo cuore, so bene che le ricordi tutte.	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 Se ho peccato, mi hai perdonato per un istante. Perchè non permetti ch'io sia purificato dalla mia iniquità?	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 Se son reo, guai a me! Se innocente, non potrò alzare il capo, saziato d'afflizioni e di miserie.	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 A motivo della superbia mi prenderesti come una leonessa, mi tormenteresti di nuovo prodigiosamente,	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 rinnovando le tue prove contro di me, raddoppiando contro di me il tuo sdegno; e le pene combattono dentro di me.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Perchè m'hai fatto uscire dal seno materno? Fossi morto, ed occhio non mi avesse mai visto!	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 Sarei come non fossi mai esistito, portato dal seno della madre al sepolcro.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 Non deve finir presto il piccol numero dei miei giorni? Lasciami adunque piangere un poco le mie sventure,	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 prima ch'io vada, per non più ritornare, al luogo tenebroso coperto dalla caligine di morte,	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 alla regione della miseria e delle tenebre, dove regna l'ombra di morte, il disordine, e l'orrore sempiterno ».	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«