Ezekiel 19

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 As for you, son of man, raise a lamentation over the prince of Israel:	1 Te pedig kezdj gyászéneket Izrael fejedelmeiről,
2 What a lioness was your mother, a lion of lions! Among young lions she couched to rear her whelps.	2 és mondd: Mi volt az anyád? Nőstényoroszlán az oroszlánok között. Oroszlánkölykök között nevelte fel kicsinyeit.
3 One whelp she raised up, a young lion he became; He learned to seize prey, men he devoured.	3 Felnevelt egyet oroszlánkölykei közül, és az oroszlánná lett; megtanult prédát szerezni, és embert felfalni.
4 Then nations raised cries against him, in their pit he was caught; They took him away with hooks to the land of Egypt.	4 Hallottak róla a nemzetek, a vermükben elfogták, és láncra verve Egyiptom földjére vitték.
5 Then she saw that in vain she had waited, her hope was destroyed. She took another of her whelps, him she made a young lion.	5 Amikor pedig látta, hogy erőtlenné lett és reménysége odaveszett: vett egyet oroszlánkölykei közül, és oroszlánná tette meg;
6 He prowled among the lions, a young lion he became; He learned to seize prey, men he devoured;	6 Ez kevélyen járt-kelt az oroszlánok között, és oroszlánná lett; megtanult prédát szerezni és embereket felfalni;
7 He ravaged their strongholds, their cities he wasted. The land and all in it were appalled at the noise of his roar.	7 Megtanult özvegységre juttatni, és városaikat elpusztítani. Megborzadt a föld s ami azt betöltötte, ordításának hangjától.
8 Nations laid out against him snares all about him; They spread their net to take him, in their pit he was caught.	8 Akkor összegyűltek ellene a nemzetek tartományaikból mindenfelől, és kivetették rá hálójukat; a vermükben elfogták.
9 They put him in a cage and took him away to the king of Babylon, So that his voice would not be heard on the mountains of Israel.	9 Ketrecbe tették, láncra verve elvitték Babilon királyához, és börtönre vetették, hogy szava ne legyen többé hallható Izrael hegyein.
10 Your mother was like a vine planted by the water; Fruitful and branchy was she because of the abundant water.	10 Olyan volt anyád, mint szőlődben a szőlőtő, víz mellé ültetve; gyümölcse és lombja jól tenyészett a sok víztől.
11 One strong branch she put out as a royal scepter. Stately was her height amid the dense foliage; Notably tall was she with her many clusters.	11 Erős hajtása kormánypálcává lett, magas lett a növése a lombok között; és szembe ötlött magasságával sok venyigéje közepette.
12 But she was torn up in fury and flung to the ground; The east wind withered her up, her fruit was torn off; Then her strong branch withered up, fire devoured it.	12 De kitépték haragjukban s a földre vetették; a forró szél elszárította gyümölcseit, s azok elfonnyadtak; elszáradtak erős hajtásai, tűz emésztette meg őket.
13 So now she is planted in the desert, in a land dry and parched,	13 Most pedig, hogy átültették a sivatagba, járatlan és kietlen földbe;
14 For fire came out of the branch and devoured her shoots; She is now without a strong branch, a ruler's scepter. This is a lamentation and serves as a lamentation.	14 tűz gyúlt ki venyigéinek hajtásából, mely megemésztette gyümölcsét; és nem maradt rajta erős hajtás, sem kormánypálca.« Gyászének ez, és gyászénekké lett.