Mark 5

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And they came over unto the other side of the sea, into the country of the Gadarenes.	1 Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére.
2 And when he was come out of the ship, immediately there met him out of the tombs a man with an unclean spirit,	2 Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt
3 Who had his dwelling among the tombs; and no man could bind him, no, not with chains:	3 és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni.
4 Because that he had been often bound with fetters and chains, and the chains had been plucked asunder by him, and the fetters broken in pieces: neither could any man tame him.	4 Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni.
5 And always, night and day, he was in the mountains, and in the tombs, crying, and cutting himself with stones.	5 Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát.
6 But when he saw Jesus afar off, he ran and worshipped him,	6 Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,
7 And cried with a loud voice, and said, What have I to do with thee, Jesus, thou Son of the most high God? I adjure thee by God, that thou torment me not.	7 és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!«
8 For he said unto him, Come out of the man, thou unclean spirit.	8 Ő ugyanis azt mondta neki: »Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!«
9 And he asked him, What is thy name? And he answered, saying, My name is Legion: for we are many.	9 Ekkor megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.«
10 And he besought him much that he would not send them away out of the country.	10 És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.
11 Now there was there nigh unto the mountains a great herd of swine feeding.	11 Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda.
12 And all the devils besought him, saying, Send us into the swine, that we may enter into them.	12 Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.«
13 And forthwith Jesus gave them leave. And the unclean spirits went out, and entered into the swine: and the herd ran violently down a steep place into the sea, (they were about two thousand;) and were choked in the sea.	13 Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.
14 And they that fed the swine fled, and told it in the city, and in the country. And they went out to see what it was that was done.	14 Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt.
15 And they come to Jesus, and see him that was possessed with the devil, and had the legion, sitting, and clothed, and in his right mind: and they were afraid.	15 Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket.
16 And they that saw it told them how it befell to him that was possessed with the devil, and also concerning the swine.	16 A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.
17 And they began to pray him to depart out of their coasts.	17 Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból.
18 And when he was come into the ship, he that had been possessed with the devil prayed him that he might be with him.	18 Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen.
19 Howbeit Jesus suffered him not, but saith unto him, Go home to thy friends, and tell them how great things the Lord hath done for thee, and hath had compassion on thee.	19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!«
20 And he departed, and began to publish in Decapolis how great things Jesus had done for him: and all men did marvel.	20 Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.
21 And when Jesus was passed over again by ship unto the other side, much people gathered unto him: and he was nigh unto the sea.	21 Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt.
22 And, behold, there cometh one of the rulers of the synagogue, Jairus by name; and when he saw him, he fell at his feet,	22 Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult,
23 And besought him greatly, saying, My little daughter lieth at the point of death: I pray thee, come and lay thy hands on her, that she may be healed; and she shall live.	23 és így esedezett hozzá: »A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!«
24 And Jesus went with him; and much people followed him, and thronged him.	24 El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta.
25 And a certain woman, which had an issue of blood twelve years,	25 Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt,
26 And had suffered many things of many physicians, and had spent all that she had, and was nothing bettered, but rather grew worse,	26 és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett,
27 When she had heard of Jesus, came in the press behind, and touched his garment.	27 amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját.
28 For she said, If I may touch but his clothes, I shall be whole.	28 Azt gondolta: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.«
29 And straightway the fountain of her blood was dried up; and she felt in her body that she was healed of that plague.	29 Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől.
30 And Jesus, immediately knowing in himself that virtue had gone out of him, turned him about in the press, and said, Who touched my clothes?	30 De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: »Ki érintette meg a ruhámat?«
31 And his disciples said unto him, Thou seest the multitude thronging thee, and sayest thou, Who touched me?	31 Tanítványai azt felelték neki: »Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?«
32 And he looked round about to see her that had done this thing.	32 Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.
33 But the woman fearing and trembling, knowing what was done in her, came and fell down before him, and told him all the truth.	33 Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.
34 And he said unto her, Daughter, thy faith hath made thee whole; go in peace, and be whole of thy plague.	34 Ő pedig ezt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.«
35 While he yet spake, there came from the ruler of the synagogue's house certain which said, Thy daughter is dead: why troublest thou the Master any further?	35 Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: »A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?«
36 As soon as Jesus heard the word that was spoken, he saith unto the ruler of the synagogue, Be not afraid, only believe.	36 Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«
37 And he suffered no man to follow him, save Peter, and James, and John the brother of James.	37 Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.
38 And he cometh to the house of the ruler of the synagogue, and seeth the tumult, and them that wept and wailed greatly.	38 Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat.
39 And when he was come in, he saith unto them, Why make ye this ado, and weep? the damsel is not dead, but sleepeth.	39 Bement, és azt mondta nekik: »Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.«
40 And they laughed him to scorn. But when he had put them all out, he taketh the father and the mother of the damsel, and them that were with him, and entereth in where the damsel was lying.	40 De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
41 And he took the damsel by the hand, and said unto her, Talitha cumi; which is, being interpreted, Damsel, I say unto thee, arise.	41 Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: »Talíta, kúmi!« – ami azt jelenti: »Kislány, mondom neked, kelj fel!« –
42 And straightway the damsel arose, and walked; for she was of the age of twelve years. And they were astonished with a great astonishment.	42 A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt ugyanis. Mindenki nagyon csodálkozott.
43 And he charged them straitly that no man should know it; and commanded that something should be given her to eat.	43 Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.