Job 17

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 My breath is corrupt, my days are extinct, the graves are ready for me.	1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!
2 Are there not mockers with me? and doth not mine eye continue in their provocation?	2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.
3 Lay down now, put me in a surety with thee; who is he that will strike hands with me?	3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!
4 For thou hast hid their heart from understanding: therefore shalt thou not exalt them.	4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!
5 He that speaketh flattery to his friends, even the eyes of his children shall fail.	5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.
6 He hath made me also a byword of the people; and aforetime I was as a tabret.	6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.
7 Mine eye also is dim by reason of sorrow, and all my members are as a shadow.	7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.
8 Upright men shall be astonied at this, and the innocent shall stir up himself against the hypocrite.	8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;
9 The righteous also shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.	9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.
10 But as for you all, do ye return, and come now: for I cannot find one wise man among you.	10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!
11 My days are past, my purposes are broken off, even the thoughts of my heart.	11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,
12 They change the night into day: the light is short because of darkness.	12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.
13 If I wait, the grave is mine house: I have made my bed in the darkness.	13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;
14 I have said to corruption, Thou art my father: to the worm, Thou are my mother, and my sister.	14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!
15 And where is now my hope? as for my hope, who shall see it?	15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?
16 They shall go down to the bars of the pit, when our rest together is in the dust.	16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«