A példabeszédek könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Nem hív-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az okosság?	1 Numquid non sapientia clamitat, et prudentia dat vocem suam?
2 Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre, oda, ahol ösvények találkoznak,	2 In summis verticibus supra viam in mediis semitis stans,
3 a város kapui mellett, s a bejáratnál így kiált fennhangon:	3 iuxta portas ad introitum civitatis, in ipsis foribus conclamat:
4 »Hozzátok beszélek, férfiak! Az emberek fiaihoz szól szavam!	4 “ O viri, ad vos clamito, et vox mea ad filios hominum.
5 Értsetek okos szót, ti balgák, kapjatok észbe, ti dőrék!	5 Intellegite, parvuli, astutiam; et insipientes, animadvertite.
6 Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek, és igazságra nyílnak ajkaim,	6 Audite, quoniam de rebus magnis locutura sum, et aperientur labia mea, ut recta praedicent.
7 mert szám igazságot beszél, és ajkam a gonoszt utálja.	7 Veritatem meditabitur guttur meum, et labia mea detestabuntur impium.
8 Minden szavam igazság, nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.	8 Iusti sunt omnes sermones oris mei, non est in eis pravum quid neque perversum;
9 Világosak azok az okosaknak, és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.	9 omnes recti sunt intellegentibus et aequi invenientibus scientiam.
10 Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt, és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,	10 Accipitc disciplinam meam et non pecuniam, doctrinam magis quam aurum electum.
11 mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál, és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«	11 Melior est enim sapientia gemmis, et omne desiderabile ei non potest comparari ”.
12 Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben, és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.	12 Ego sapientia habito cum prudentia et artem excogitandi invenio.
13 Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot, utálja a dölyföt, a kevélységet, a gonoszság útját és a hamis szájat.	13 Timor Domini odisse malum; arrogantiam et superbiam et viam pravam et os bilingue detestor.
14 Enyém a tanács, az igazságosság, enyém az okosság, enyém az erő!	14 Meum est consilium et prudentia, mea est intellegentia, mea est fortitudo.
15 Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot a törvényhozók.	15 Per me reges regnant, et principes iusta decernunt;
16 Általam kormányoznak az uralkodók, és ítélkeznek a hatalmasok.	16 per me duces imperant, et potentes decernunt iustitiam.
17 Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak.	17 Ego diligentes me diligo; et, qui mane vigilant ad me, invenient me.
18 Nálam van a gazdagság és a pompa, a tisztes vagyon, a becsületesség.	18 Mecum sunt divitiae et gloria, opes superbae et iustitia.
19 Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél, s javaim többet érnek a színezüstnél.	19 Melior est enim fructus meus auro et obryzo, et genimina mea argento electo.
20 Az igazság útjain járok, a jog ösvényei közepén,	20 In viis iustitiae ambulo, in medio semitarum iudicii,
21 hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem, és megtöltsem kincsesházaikat.	21 ut ditem diligentes me et thesauros eorum repleam.
22 Az Úr szerzett engem útjai elején, kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.	22 Dominus possedit me in initio viarum suarum, antequam quidquam faceret a principio;
23 Öröktől fogva rendelt engem, ősidők óta, még a föld előtt.	23 ab aeterno ordinata sum et ex antiquis, antequam terra fieret.
24 Nem voltak még tengerek, én már fogantattam, még nem törtek elő a vízben dús források,	24 Nondum erant abyssi, et ego iam concepta eram, necdum fontes graves aquis,
25 még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben, a halmok előtt születtem.	25 priusquam montes demergerentur, ante colles ego parturiebar.
26 Még nem teremtette meg a földet és a folyókat és a földkerekség sarkait,	26 Adhuc terram non fecerat et campos et initium glebae orbis terrae.
27 amikor az eget felállította, már ott voltam, amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.	27 Quando praeparabat caelos, aderam, quando certa lege et gyro vallabat abyssos,
28 Amikor a fellegeket odafenn megerősítette, és kimérte a vízforrásokat.	28 quando nubes firmabat sursum, et praevaluerunt fontes abyssi,
29 Amikor a tengert körülvette határával, és törvényt szabott a vizeknek, hogy át ne hágják határaikat. Amikor a föld alapjait megvetette,	29 quando circumdabat mari terminum suum et aquis, ne transirent fines suos, quando iecit fundamenta terrae,
30 ott voltam mellette, mindent elrendeztem, és gyönyörködtem nap nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor.	30 cum eo eram ut artifex: delectatio eius per singulos dies, ludens coram eo omni tempore,
31 Játszadoztam a földje kerekségén, és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.	31 ludens in orbe terrarum, et deliciae meae esse cum filiis hominum.
32 Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám! Boldogok, akik megtartják útjaimat!	32 Nunc ergo, filii, audite me: beati, qui custodiunt vias meas;
33 Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek, és el ne vessétek azt magatoktól!	33 audite disciplinam et estote sapientes et nolite abicere eam.
34 Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, és őrzi ajtóm félfáját,	34 Beatus homo, qui audit me et qui vigilat ad fores meas cotidie et observat ad postes ostii mei.
35 mert aki engem megtalál, életet talál, és üdvöt nyer az Úrtól.	35 Qui me invenerit, inveniet vitam et hauriet delicias a Domino.
36 Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt, mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!	36 Qui autem in me peccaverit, laedet animam suam: omnes, qui me oderunt, diligunt mortem.