A zsoltárok könyve 59

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.	1 (Per la fine. Per quelli che saran cangiati. A iscrizione di colonna. Di David. Per essere insegna­to.
2 Ments meg ellenségeimtől, Isten, támadóimtól szabadíts meg engem!	2 Quando mise a fuoco la Mesopotamia di Siria e Sobal, e, nel tornare, Gioab prostrò nella valle delle Saline dodici mila Idumei).
3 Ments meg a gonosztevőktől, oltalmazz meg a vérengző emberektől!	3 O Dio, ci hai respinti, ci hai distrutti; sei sdegnato, eppure hai avuto misericordia per noi.
4 Mert íme, életemre leselkednek, rám rohannak az erősek.	4 Hai scossa la terra e l'hai sconvolta; sana le sue piaghe, perchè è tutta sottosopra!
5 Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram, bűn nélkül járom egyenes utamat. Kelj fel, állj elém és lásd;	5 Hai fatto vedere al tuo popolo dure cose, ci hai abbeverati con vino di amarezza.
6 Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene. Siess, látogasd meg e nemzeteket mind, ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!	6 A quelli che ti temono hai da­to un segno, perchè friggano dalla faccia dell'arco:
7 Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák, s a várost körös-körül bejárják.	7 Affinchè sian liberati i tuoi diletti, salvami colla tua destra ed esaudiscimi.
8 Íme egyre jártatják szájukat, kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«	8 Dio ha detto nel suo santuario: «Io trionferò. Spartirò Sichem, misurerò la valle delle tende.
9 Ám te, Uram, kineveted őket, megsemmisíted mind e nemzeteket.	9 A me appartiene Galaad, mio è Manasse, Efraim è la forza del mio capo, Giuda il mio scettro;
10 Én erősségem, terád figyelek, mert te vagy én oltalmam, Istenem.	10 Moab è il vaso della mia speranza, fino all'Idumea porto il mio calzare, gli stranieri mi obbediscono ».
11 Istenem, akinek irgalma megelőz engem.	11 Chi mi condurrà nella città forte? Chi mi porterà fino in Idumea,
12 Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött. Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék; de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket, Uram, én oltalmazóm!	12 Se non tu, o Signore, che ci hai respinti? E non andrai, o Dio, dinanzi ai nostri eserciti?
13 Szájuk vétke, ajkuk beszéde, saját kevélységük ejtse őket tőrbe! Átkozódásukért, hazug beszédükért	13 Aiutaci tu nella tribolazione, perchè invano s'aspetta la salvezza dall'uomo.
14 veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé; Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon, s a föld kerekségén!	14 Con Dio faremo prodezze, ed egli annienterà i nostri nemici.
15 Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák, s a várost körös-körül bejárják;
16 Étel után barangolnak, és üvöltenek, ha jól nem laknak.
17 Én azonban hatalmadat énekelem, minden reggel magasztalom irgalmadat, mivel te oltalmazóm voltál, és menedékem sanyargatásom napján.
18 Én erősségem, neked zengem énekem, mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem: Istenem, én irgalmasságom!