A zsoltárok könyve 38
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Ter
Kiv
Lev
Szám
MTörv
Józs
Bír
Rút
1Sám
2Sám
1Kir
2Kir
1Krón
2Krón
Ezdr
Neh
Tób
Judit
Eszt
1Makk
2Makk
Jób
Zsolt
Péld
Préd
Én
Bölcs
Sir
Iz
Jer
Siralm
Bár
Ez
Dán
Óz
Jo
Ám
Abd
Jón
Mik
Náh
Hab
Szof
Agg
Zak
Mal
Mt
Mk
Lk
Jn
Csel
Róm
1Kor
2Kor
Gal
Ef
Fil
Kol
1Tessz
2Tessz
1Tim
2Tim
Tit
Filem
Zsid
Jak
1Pét
2Pét
1Ján
2Ján
3Ján
Júd
Jel
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
KÁLDI-NEOVULGÁTA | BIBBIA TINTORI |
---|---|
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül. | 1 (Per la fine. A Iditun. Cantico di David), |
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban. | 2 Io dissi: « Vigilerò su me stesso », per non peccare colla mia lingua. Posi un freno alla mia bocca, quando l'empio mi stava davanti. |
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik. | 3 Ammutolii, mi umiliai, e tacqui più del conveniente, e il mio dolore si rincrudì. |
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak. | 4 Si accese dentro di me il mio cuore, e un fuoco divampò dalle mie considerazioni. |
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám. | 5 E la parola mi venne sulla lingua: Signore, fammi conoscere il mio fine e il numero dei miei giorni, affinchè io sappia quanto mi manca. |
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt. | 6 Ecco, tu hai resi misurabili i miei giorni, e il mio essere è come un nulla dinanzi a te. Davvero è mera vanità ogni uomo vivente. |
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat. | 7 Davvero l'uomo passa come un'ombra, e senza ragione si preoccupa: ammassa tesori, e non sa per chi l'abbia messi da parte. |
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen. | 8 Ed ora qual'è la mia attesa, se non il Signore? Ogni mio bene è in te. |
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom. | 9 Liberami da tutti i miei peccati. Tu mi hai esposto agli scherni dello stolto. |
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted; | 10 Ammutolisco, non apro la mia bocca, perchè è opera tua. |
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem. | 11 Allontana da me i tuoi flagelli: |
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak. | 12 Per l'aggravarsi della tua mano, io vengo meno sotto i tuoi castighi. E' per le iniquità che tu punisci l'uomo e fai consumare la sua vita come una ragnatela. Davvero ogni uomo si preoccupa senza ragione. |
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek. | 13 Esaudisci la mia preghiera, o Signore, le mie suppliche, non restare insensibile alle mie lacrime. Non tacere; perchè io presso di te sono ospite, e pellegrino come tutti i miei padri. |
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját; | 14 Lasciami in pace, affinchè abbia un po' di refrigerio, prima di partire e di sparire per sempre. |
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában. | |
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem! | |
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.« | |
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van. | |
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt. | |
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek, | |
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem. | |
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem! | |
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm! |