A zsoltárok könyve 38

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Zsoltár Dávidtól. Emlékezésül.	1 Salmo. Di Davide. In memoria.
2 Uram, ne vádolj engem bosszúságodban, ne fenyíts meg haragodban.	2 O Signore, nella tua ira non mi riprendere, nel tuo sdegno non mi punire.
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és kezed rám nehezedik.	3 Poiché son penetrati dentro di me i tuoi dardi e la tua mano è discesa su di me.
4 Haragod miatt nincs ép hely a testemen, bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.	4 Nulla di sano c'è nella mia carne, di fronte alla tua ira. Nulla di integro c'è nelle mie ossa, di fronte al mio peccato.
5 Mert gonoszságaim elborítják fejemet, és súlyos teherként nehezednek rám.	5 Sì, sorpassano il mio capo le mie colpe; come un pesante fardello m'opprimono al di sopra delle mie forze.
6 Rothadnak és üszkösödnek sebeim, oktalanságom miatt.	6 Emanano fetore le mie ferite, sono marcite, di fronte alla mia stoltezza.
7 Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem, szomorkodva járok-kelek naphosszat.	7 Son diventato curvo, umiliato fino all'estremo, triste m'aggiro tutto il giorno.
8 Ágyékomat gyulladás lepte el, nincs ép hely testemen.	8 Sì, ribollono di febbre i miei fianchi e nulla c'è di sano nella mia carne.
9 Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok, szívem fájdalmában kiáltozom.	9 Sono sfinito, affranto fino all'estremo; ruggisco per il fremito del mio cuore.
10 Uram, előtted van minden vágyódásom, sóhajom nincs elrejtve előtted;	10 O Signore, dinanzi a te sta ogni mio gemito, e il mio sospiro non è a te nascosto.
11 Szívem vergődik, erőm elhagyott, még szemem világa sincs velem.	11 E' preso da palpiti il mio cuore, mi ha abbandonato il mio vigore, e la luce dei miei occhi, neppure essa è più con me.
12 Ha közelednek felém barátaim és társaim, megállnak, akik velem tartottak, messze maradnak.	12 I miei amici s'arrestano davanti alla mia piaga, e i miei vicini se ne stanno ben lontano.
13 Tőrt vetnek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, álnokságot beszélnek, s naphosszat cselt szőnek.	13 Tesero lacci quanti cercano l'anima mia, e sventura preannunziarono quelli che bramano la mia rovina, tramando inganni tutto il giorno.
14 Én azonban, mint a süket, nem hallok, olyan vagyok mint a néma, aki nem nyitja ki száját;	14 Ma io ero come un sordo che non ode, come un muto che non apre la sua bocca,
15 Olyanná lettem, mint az, aki nem hall, mint akinek nincs védekező szó a szájában.	15 ero diventato come un uomo che non sente, che risposta non ha sulla sua bocca.
16 Mert reményemet, Uram, beléd vetem, te meghallgatsz, Uram, én Istenem!	16 Poiché te, Signore, ho atteso con ansia; tu risponderai, o Signore mio Dio.
17 Hisz azt mondom: »Miattam sohase örvendjenek, és ha lábam meginog, ne kérkedjenek fölöttem.«	17 Infatti pensai: "Non devono di me godere se il mio piede vacilla; non devono inorgoglirsi su di me".
18 Mert közel vagyok az eleséshez, fájdalmam mindenkor előttem van.	18 Sì, io sono sul punto di cadere e il mio dolore sta sempre dinanzi a me.
19 Mert megvallom gonoszságomat, és bánkódom bűnöm miatt.	19 Sì, la mia colpa io confesso, sono in ansia per il mio peccato.
20 De ellenségeim élnek és fölém kerekednek, sokan vannak, akik igazságtalanul gyűlölnek,	20 Sono forti quelli che m'avversano senza ragione; sono molti quelli che mi odiano ingiustamente;
21 akik a jóért rosszal fizetnek, és bántanak, mert jóra törekszem.	21 m'osteggiano quanti mi rendono male per bene, in compenso del bene che io perseguo.
22 Ne hagyj el engem, Uram, én Istenem, ne távozzál el tőlem!	22 Non mi abbandonare, o Signore; mio Dio, non startene lontano da me.
23 Siess segítségemre, Uram, én szabadítóm!	23 Affréttati in mia difesa, Signore mio Dio!