A zsoltárok könyve 22

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 2008
1 A karvezetőnek. A »Szarvastehén hajnalban« dallama szerint. Dávid zsoltára.	1 Al maestro del coro. Su «Cerva dell’aurora». Salmo. Di Davide.
2 Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem.	2 Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato?Lontane dalla mia salvezza le parole del mio grido!
3 Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok.	3 Mio Dio, grido di giorno e non rispondi;di notte, e non c’è tregua per me.
4 Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz.	4 Eppure tu sei il Santo,tu siedi in trono fra le lodi d’Israele.
5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket.	5 In te confidarono i nostri padri,confidarono e tu li liberasti;
6 Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek.	6 a te gridarono e furono salvati,in te confidarono e non rimasero delusi.
7 Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata.	7 Ma io sono un verme e non un uomo,rifiuto degli uomini, disprezzato dalla gente.
8 Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:	8 Si fanno beffe di me quelli che mi vedono,storcono le labbra, scuotono il capo:
9 »Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.«	9 «Si rivolga al Signore; lui lo liberi,lo porti in salvo, se davvero lo ama!».
10 Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta.	10 Sei proprio tu che mi hai tratto dal grembo,mi hai affidato al seno di mia madre.
11 Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem.	11 Al mio nascere, a te fui consegnato;dal grembo di mia madre sei tu il mio Dio.
12 Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana.	12 Non stare lontano da me,perché l’angoscia è vicina e non c’è chi mi aiuti.
13 Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem.	13 Mi circondano tori numerosi,mi accerchiano grossi tori di Basan.
14 Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán.	14 Spalancano contro di me le loro fauci:un leone che sbrana e ruggisce.
15 Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.	15 Io sono come acqua versata,sono slogate tutte le mie ossa.Il mio cuore è come cera,si scioglie in mezzo alle mie viscere.
16 Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.	16 Arido come un coccio è il mio vigore,la mia lingua si è incollata al palato,mi deponi su polvere di morte.
17 Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat,	17 Un branco di cani mi circonda,mi accerchia una banda di malfattori;hanno scavato le mie mani e i miei piedi.
18 megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem,	18 Posso contare tutte le mie ossa.Essi stanno a guardare e mi osservano:
19 elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.	19 si dividono le mie vesti,sulla mia tunica gettano la sorte.
20 De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre!	20 Ma tu, Signore, non stare lontano,mia forza, vieni presto in mio aiuto.
21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából!	21 Libera dalla spada la mia vita,dalle zampe del cane l’unico mio bene.
22 Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától!	22 Salvami dalle fauci del leonee dalle corna dei bufali.Tu mi hai risposto!
23 Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek:	23 Annuncerò il tuo nome ai miei fratelli,ti loderò in mezzo all’assemblea.
24 Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda,	24 Lodate il Signore, voi suoi fedeli,gli dia gloria tutta la discendenza di Giacobbe,lo tema tutta la discendenza d’Israele;
25 Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált.	25 perché egli non ha disprezzatoné disdegnato l’afflizione del povero,il proprio volto non gli ha nascostoma ha ascoltato il suo grido di aiuto.
26 Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt.	26 Da te la mia lode nella grande assemblea;scioglierò i miei voti davanti ai suoi fedeli.
27 Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: »Éledjen fel szívük mindörökre!«	27 I poveri mangeranno e saranno saziati,loderanno il Signore quanti lo cercano;il vostro cuore viva per sempre!
28 Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja.	28 Ricorderanno e torneranno al Signoretutti i confini della terra;davanti a te si prostrerannotutte le famiglie dei popoli.
29 Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken.	29 Perché del Signore è il regno:è lui che domina sui popoli!
30 Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak. Neki él majd a lelkem,	30 A lui solo si prostrerannoquanti dormono sotto terra,davanti a lui si curverannoquanti discendono nella polvere;ma io vivrò per lui,
31 Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek,	31 lo servirà la mia discendenza.Si parlerà del Signore alla generazione che viene;
32 az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: »Így cselekedett az Úr!«	32 annunceranno la sua giustizia;al popolo che nascerà diranno:«Ecco l’opera del Signore!».