A zsoltárok könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, méltasd figyelemre könyörgésemet. Hallgasd meg könyörgésemet, nem álnok ajakról fakad.	1 Oración. De David. Escucha, Yahveh, la justicia, atiende a mi clamor, presta oído a mi plegaria, que no es de labios engañosos.
2 Színed elől jöjjön igazság nekem, szemed lássa meg igazamat.	2 Mi juicio saldrá de tu presencia, tus ojos ven lo recto.
3 Vizsgáld meg szívemet, és látogasd meg éjjel, tégy tűzpróbára engem, és nem találsz bennem gonoszságot.	3 Mi corazón tú sondas, de noche me visitas; me pruebas al crisol sin hallar nada malo en mí; mi boca no claudica
4 Szám nem beszélt emberek dolgáról, kerültem ajkad igéi szerint az erőszakos utakat.	4 al modo de los hombres. La palabra de tus labios he guardado, por las sendas trazadas
5 Tartsd meg léptemet a te ösvényeiden, hogy meg ne inogjon a lábam.	5 ajustando mis pasos; por tus veredas no vacilan mis pies.
6 Hozzád kiáltok, hisz te meghallgatsz, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg szavaimat!	6 Yo te llamo, que tú, oh Dios, me respondes, tiende hacia mí tu oído, escucha mis palabras,
7 Mutasd meg csodás irgalmadat, hiszen megmented az üldözőktől azokat, akik jobbodban bíznak!	7 haz gala de tus gracias, tú que salvas a los que buscan a tu diestra refugio contra los que atacan.
8 Óvj, mint szemed fényét, nyújts szárnyad árnyékában menedéket nekem	8 Guárdame como la pupila de los ojos, escóndeme a la sombra de tus alas
9 a gonoszok elől, akik nyomorgatnak engem! Ellenségeim dühöngve körülkerítettek,	9 de esos impíos que me acosan, enemigos ensañados que me cercan.
10 bezárták kövér szívüket, szájuk ontja a kevélységet.	10 Están ellos cerrados en su grasa, hablan, la arrogancia en la boca.
11 Megleptek, s íme, körülvesznek, rám szegezik szemüket, hogy földre terítsenek.	11 Avanzan contra mí, ya me cercan, me clavan sus ojos para tirarme al suelo.
12 Tekintetük, mint a prédára kész oroszláné, s mint a rejtekhelyén meghúzódó oroszlánkölyöké.	12 Son como el león ávido de presa, o el leoncillo agazapado en su guarida.
13 Kelj fel, Uram! Előzd meg és terítsd le őt! Ments meg engem kardoddal az istentelentől,	13 ¡Levántate, Yahveh, hazle frente, derríbale; libra con tu espada mi alma del impío,
14 karoddal a halottaktól, Uram, a holtaktól, akiknek nincs már részük az életből! Töltsd meg hasukat javaiddal, hadd lakjanak jól gyermekeik, s hagyják fiaikra, ami megmarad.	14 de los mortales, con tu mano, Yahveh, de los mortales de este mundo, cuyo lote es la vida! ¡De tus reservas llénales el vientre, que sus hijos se sacien, y dejen las sobras para sus pequeños!
15 Én azonban igazságban látom meg arcodat, és színed látása tölt el amikor fölébredek.	15 Mas yo, en la justicia, contemplaré tu rostro, al despertar me hartaré de tu imagen.