Jób könyve 8

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:	1 E BILDAD Suhita rispose, e disse:
2 »Meddig beszélsz ilyeneket, és meddig olyanok a szád szavai, mint a heves szél?	2 Infino a quando proferirai tali ragionamenti, E saranno le parole della tua bocca come un vento impetuoso?
3 Vajon Isten meghamisítja-e a jogot, s a Mindenható elcsavarja-e az igazságot?	3 Iddio pervertirebbe egli il giudicio? L’Onnipotente pervertirebbe egli la giustizia?
4 Ha vétettek is gyermekeid ellene, s ő gonoszságuk kezére adta őket,	4 Se i tuoi figliuoli hanno peccato contro a lui, Egli altresì li ha dati in mano del lor misfatto.
5 éretted azonban, ha Istent híven keresed s a Mindenhatót kérleled,	5 Ma quant’è a te, se tu ricerchi Iddio, E chiedi grazia all’Onnipotente;
6 – ha valóban tiszta vagy és igaz – érted csakhamar felserken, és helyreállítja hajlékodat igazságod szerint,	6 Se tu sei puro e diritto, Certamente egli si risveglierà di presente in favor tuo, E farà prosperare il tuo giusto abitacolo.
7 olyannyira, hogyha előbbi dolgaid csekélyek voltak, majd annál inkább gyarapszanak az utóbbiak.	7 E la tua condizione di prima sarà stata piccola, E l’ultima diventerà grandissima
8 Kérdezd csak az előbbi nemzedéket, és vizsgáld szorgosan az atyák tudományát,	8 Perciocchè domanda pur le età primiere, E disponti ad informarti da’ padri loro;
9 – hisz mi csak tegnapiak vagyunk és mit sem tudunk, mert napjaink a földön olyanok, mint az árnyék –,	9 Imperocchè, quant’è a noi, siamo sol da ieri in qua, E non abbiamo intendimento; Perchè i nostri giorni son come un’ombra sopra la terra;
10 s ők megtanítanak és megmondják neked, és szívük mélyéből merítik mondásaikat:	10 Non insegnerannoti essi, e non parlerannoti, E non trarranno essi fuori ragionamenti dal cuor loro?
11 Tenyészik-e káka nedvesség nélkül? Nőhet-e sás víz nélkül?	11 Il giunco sorgerà egli senza pantano? L’erba de’ prati crescerà ella senz’acqua?
12 Bár még virul, és ki sem szakítják kézzel, mégis előbb elszárad, mint a többi fűféle.	12 E pure, mentre è ancor verde, e non è ancora segata, Si secca avanti ogni altra erba.
13 Ilyen mindazok sorsa, akik Istenről megfeledkeznek, s a képmutató reménye meghiúsul.	13 Tali son le vie di tutti quelli che dimenticano Iddio, E così perirà la speranza dell’ipocrita;
14 Nem tetszik neki dőresége, és bizodalma pókháló.	14 La cui speranza sarà troncata, E la cui confidanza sarà una casa di ragnolo.
15 Házára támaszkodik, de meg nem állhat, megerősíti, de nem áll helyt.	15 Egli si appoggerà in su la casa sua, ma quella non istarà ferma; Egli si atterrà ad essa, ma ella non istarà in piè.
16 Nedvesnek látszik, mielőtt a nap feljön, és felkeltekor előjön hajtása;	16 Egli è verdeggiante al sole, E i suoi rami si spandono fuori in sul giardino, nel quale è piantato;
17 kőrakás fölött fonódnak gyökerei, és kövek között tartózkodik;	17 Le sue radici s’intralciano presso alla fonte, Egli mira la casa di pietra.
18 ha azonban kipusztítják helyéről, az kitagadja őt és mondja: ‘Nem ismerlek!’	18 Ma, se alcuno lo manderà in ruina, divellendolo dal luogo suo, Questo lo rinnegherà dicendo: Io non ti vidi giammai.
19 mert élete útjának az az öröme, hogy a földből ismét mások sarjadnak.	19 Ecco, tale è l’allegrezza della sua via, E dalla polvere ne germoglieranno altri
20 Nem veti el Isten a jámbor lelkűt, de nem fogja kézen a gonoszokat.	20 Ecco, Iddio non disdegna l’uomo intiero; Ma altresì non presta la mano a’ maligni.
21 Megtelik még a szád nevetéssel, és ajkad ujjongással;	21 Ancora empierà egli la tua bocca di riso, E le tue labbra di giubilo.
22 akik gyűlölnek téged, szégyenbe öltöznek, s a gonoszok sátra nem lesz állandó.«	22 Quelli che ti odiano saranno vestiti di vergogna; Ma il tabernacolo degli empi non sarà più