Jób könyve 29

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:	1 Jó continuou seu discurso nestes termos:
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,	2 Quem me tornará tal como antes, nos dias em que Deus me protegia,
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;	3 quando a sua lâmpada luzia sobre a minha cabeça, e a sua luz me guiava nas trevas?
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,	4 Tal como eu era nos dias de meu outono, quando Deus velava como um amigo sobre minha tenda,
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;	5 quando o Todo-poderoso estava ainda comigo, e meus filhos em volta de mim;
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.	6 quando os meus pés se banhavam no creme, e o rochedo em mim derramava ondas de óleo;
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,	7 quando eu saía para ir à porta da cidade, e me assentava na praça pública?
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,	8 Viam-me os jovens e se escondiam, os velhos levantavam-se e ficavam de pé;
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,	9 os chefes interrompiam suas conversas, e punham a mão sobre a boca;
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.	10 calava-se a voz dos príncipes, a língua colava-se-lhes no céu da boca.
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,	11 Quem me ouvia felicitava-me, quem me via dava testemunho de mim.
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,	12 Livrava o pobre que pedia socorro, e o órfão que não tinha apoio.
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,	13 A bênção do que estava a perecer vinha sobre mim, e eu dava alegria ao coração da viúva.
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.	14 Revestia-me de justiça, e a eqüidade era para mim como uma roupa e um turbante.
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.	15 Era os olhos do cego e os pés daquele que manca;
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.	16 era um pai para os pobres, examinava a fundo a causa dos desconhecidos.
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.	17 Quebrava o queixo do perverso, e arrancava-lhe a presa de entre os dentes.
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;	18 Eu dizia: Morrerei em meu ninho, meus dias serão tão numerosos quanto os da fênix.
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,	19 Minha raiz atinge as águas, o orvalho ficará durante a noite sobre meus ramos.
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.	20 Minha glória será sempre jovem, e meu arco sempre forte em minha mão.
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;	21 Escutavam-me, esperavam, recolhiam em silêncio meu conselho;
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,	22 quando acabava de falar, não acrescentavam nada, minhas palavras eram recebidas como orvalho.
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.	23 Esperavam-me como a chuva e abriam a boca como se fosse para as águas da primavera.
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.	24 Sorria para aqueles que perdiam coragem; ante o meu ar benevolente, deixavam de estar abatidos.
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.	25 Quando eu ia ter com eles, tinha o primeiro lugar, era importante como um rei no meio de suas tropas, como o consolador dos aflitos.