Jób könyve 29

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:	1 Moreover Job continued his parable, and said,
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,	2 Oh that I were as in months past, as in the days when God preserved me;
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;	3 When his candle shined upon my head, and when by his light I walked through darkness;
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,	4 As I was in the days of my youth, when the secret of God was upon my tabernacle;
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;	5 When the Almighty was yet with me, when my children were about me;
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.	6 When I washed my steps with butter, and the rock poured me out rivers of oil;
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,	7 When I went out to the gate through the city, when I prepared my seat in the street!
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,	8 The young men saw me, and hid themselves: and the aged arose, and stood up.
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,	9 The princes refrained talking, and laid their hand on their mouth.
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.	10 The nobles held their peace, and their tongue cleaved to the roof of their mouth.
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,	11 When the ear heard me, then it blessed me; and when the eye saw me, it gave witness to me:
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,	12 Because I delivered the poor that cried, and the fatherless, and him that had none to help him.
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,	13 The blessing of him that was ready to perish came upon me: and I caused the widow's heart to sing for joy.
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.	14 I put on righteousness, and it clothed me: my judgment was as a robe and a diadem.
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.	15 I was eyes to the blind, and feet was I to the lame.
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.	16 I was a father to the poor: and the cause which I knew not I searched out.
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.	17 And I brake the jaws of the wicked, and plucked the spoil out of his teeth.
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;	18 Then I said, I shall die in my nest, and I shall multiply my days as the sand.
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,	19 My root was spread out by the waters, and the dew lay all night upon my branch.
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.	20 My glory was fresh in me, and my bow was renewed in my hand.
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;	21 Unto me men gave ear, and waited, and kept silence at my counsel.
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,	22 After my words they spake not again; and my speech dropped upon them.
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.	23 And they waited for me as for the rain; and they opened their mouth wide as for the latter rain.
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.	24 If I laughed on them, they believed it not; and the light of my countenance they cast not down.
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.	25 I chose out their way, and sat chief, and dwelt as a king in the army, as one that comforteth the mourners.