Jób könyve 29

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:	1 Giobbe riprese a pronunciare i suoi versi dicendo:
2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,	2 "Chi mi renderà come ai giorni antichi, quando Dio mi proteggeva,
3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;	3 quando la sua lucerna brillava sopra il mio capo e alla sua luce camminavo in mezzo alle tenebre?
4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,	4 Com'ero ai giorni del mio autunno, quando l'amicizia di Dio riposava sulla mia tenda,
5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;	5 quando l'Onnipotente era ancora con me e i miei figli mi stavano intorno!
6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.	6 Lavavo i piedi nel latte e la roccia mi versava ruscelli d'olio.
7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,	7 Quando uscivo verso la porta della città e disponevo il mio seggio in piazza,
8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,	8 i giovani, vedendomi, si tiravano in disparte, gli anziani si alzavano rimanendo in piedi.
9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,	9 I notabili si astenevano dal parlare e si ponevano la mano alla bocca.
10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.	10 La voce dei capi si smorzava e la loro lingua si incollava al palato.
11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,	11 L'orecchio che mi ascoltava, mi proclamava felice, e l'occhio che mi vedeva, mi rendeva testimonianza;
12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,	12 soccorrevo il povero che chiedeva aiuto e l'orfano che nessuno assisteva.
13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,	13 La benedizione del morente scendeva su di me e rendevo la gioia al cuore della vedova.
14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.	14 Mi ero rivestito di giustizia come di un vestimento, la mia equità era come mantello e turbante.
15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.	15 Ero occhi per il cieco e piedi per lo zoppo;
16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.	16 ero padre per i poveri ed esaminavo la causa dello sconosciuto.
17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.	17 Spezzavo le mascelle dell'iniquo e dai suoi denti strappavo la preda.
18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;	18 E pensavo: "Spirerò nel mio nido; aumenterò i miei anni come la sabbia.
19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,	19 La mia radice si alimenterà alle acque e la rugiada cadrà di notte sul mio ramo.
20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.	20 Il mio prestigio sarà sempre nuovo e il mio arco si rinforzerà nella mia mano".
21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;	21 Mi ascoltavano in fiduciosa attesa e tacevano per udire il mio consiglio.
22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,	22 Dopo che avevano parlato, non replicavano; su di loro cadevano goccia a goccia i miei detti.
23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.	23 Li attendevano come si aspetta la pioggia, e li bevevano come acqua di primavera.
24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.	24 Se scherzavo, non credevano, e non lasciavano cadere nemmeno un gesto del mio favore.
25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.	25 Seduto come capo, fissavo loro la via, e vi rimanevo come un re fra le sue schiere; dove li guidavo, si lasciavano condurre.