Salmi 9

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Salmo di Davide, dato al capo de’ Musici, sopra Almut-labben IO celebrerò, o Signore, con tutto il mio cuore; Io narrerò tutte le tue maraviglie.	1 A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.
2 Io mi rallegrerò, e festeggerò in te; Io salmeggerò il tuo Nome, o Altissimo;	2 Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.
3 Perciocchè i miei nemici hanno volte le spalle; Son caduti, e periti d’innanzi alla tua faccia.	3 Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!
4 Conciossiachè tu mi abbi fatta ragione e diritto; Tu ti sei posto a sedere sopra il trono, come giusto giudice.	4 Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.
5 Tu hai sgridate le nazioni, tu hai distrutto l’empio, Tu hai cancellato il loro nome in sempiterno.	5 Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.
6 O nemico, le desolazioni sono finite in perpetuo, E tu hai disfatte le città. È pur perita la memoria di esse.	6 Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.
7 Ma il Signore siede in eterno; Egli ha fermato il suo trono per far giudicio.	7 Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.
8 Ed egli giudicherà il mondo in giustizia, Egli renderà giudicio a’ popoli in dirittura.	8 Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.
9 E il Signore sarà un alto ricetto al misero; Un alto ricetto a’ tempi ch’egli sarà in distretta.	9 Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.
10 Laonde, o Signore, quelli che conoscono il Nome tuo si confideranno in te; Perciocchè tu non abbandoni quelli che ti cercano	10 Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.
11 Salmeggiate al Signore che abita in Sion; Raccontate fra i popoli i suoi fatti.	11 Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.
12 Perciocchè egli ridomanda ragione del sangue, egli se ne ricorda; Egli non dimentica il grido de’ poveri afflitti.	12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.
13 Abbi pietà di me, o Signore, Tu che mi tiri in alto dalle porte della morte, Vedi l’afflizione che io soffero da quelli che m’odiano;	13 Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.
14 Acciocchè io racconti tutte le tue lodi Nelle porte della figliuola di Sion, E festeggi della tua liberazione.	14 Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,
15 Le genti sono state affondate nella fossa che avevano fatta; Il lor piè è stato preso nella rete che avevano nascosta.	15 hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.
16 Il Signore è stato conosciuto per lo giudicio ch’egli ha fatto; L’empio è stato allacciato per l’opera delle sue proprie mani. Higgaion; Sela.	16 A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.
17 Gli empi, tutte le genti che dimenticano Iddio, Andranno in volta nell’inferno.	17 Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.
18 Perciocchè il povero non sarà dimenticato in sempiterno; La speranza de’ poveri non perirà in perpetuo.	18 Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!
19 Levati, o Signore; non lasciar che l’uomo si rinforzi; Sieno giudicate le genti davanti alla tua faccia.	19 Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.
20 Signore, metti spavento in loro; Fa’ che le genti conoscano, che non sono altro che uomini. Sela	20 Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.
	21 Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!