Secondo libro di Samuele 9

BIBBIA CEI 2008	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Davide disse: "È forse rimasto qualcuno della casa di Saul, a cui io possa fare del bene a causa di Giònata?".	1 Majd azt mondta Dávid: »Van-e még valaki életben Saul házából, hogy irgalmasságot cselekedhetnék vele Jonatánért?«
2 Ora vi era un servo della casa di Saul, chiamato Zibà, che fu fatto venire presso Davide. Il re gli chiese: "Sei tu Zibà?". Quegli rispose: "Sì".	2 Volt pedig Saul házában egy rabszolga, akit Szíbának hívtak. Ezt magához hívatta a király, és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az a Szíba?« Ő azt felelte: »Én vagyok az, a te szolgád.«
3 Il re gli disse: "Non c'è più nessuno della casa di Saul, a cui io possa usare la misericordia di Dio?". Zibà rispose al re: "Vi è ancora un figlio di Giònata storpio dei piedi".	3 Azt mondta erre a király: »Van-e még valaki életben Saul házából, hogy Isten irgalmát cselekedhetném vele?« Szíba azt felelte a királynak: »Jonatán béna lábú fia még életben van.«
4 Il re gli disse: "Dov'è?". Zibà rispose al re: "È in casa di Machìr figlio di Ammièl a Lodebàr".	4 A király megkérdezte: »Hol van?« Szíba azt felelte a királynak: »Íme, Mákirnak, Ammiel fiának a házában, Lodabárban van.«
5 Allora il re lo mandò a prendere in casa di Machìr figlio di Ammièl a Lodebàr.	5 Elküldött tehát Dávid király, s elhozatta Mákirnak, Ammiel fiának házából, Lodabárból.
6 Merib-Bàal figlio di Giònata, figlio di Saul, venne da Davide, si gettò con la faccia a terra e si prostrò davanti a lui. Davide disse: "Merib-Bàal!". Rispose:	6 Amikor aztán Meribbaál, Jonatánnak, Saul fiának a fia Dávidhoz érkezett, arcra vetette és meghajtotta magát. Dávid megszólította: »Meribbaál!« Ő azt felelte: »Itt vagyok, én, a te szolgád.«
7 "Ecco il tuo servo!". Davide gli disse: "Non temere, perché voglio trattarti con bontà per amore di Giònata tuo padre e ti restituisco tutti i campi di Saul tuo avo e tu mangerai sempre alla mia tavola".	7 Azt mondta ekkor neki Dávid: »Ne félj, mert irgalmasságot cselekszem veled Jonatánért, az apádért. Visszaadom neked atyádnak, Saulnak minden földjét, és asztalomnál fogsz étkezni mindenkor.«
8 Merib-Bàal si prostrò e disse: "Che cos'è il tuo servo, perché tu prenda in considerazione un cane morto come sono io?".	8 Erre ő meghajtotta magát előtte és azt mondta: »Ki vagyok én, szolgád, hogy a magamfajta holt ebre tekintettél?«
9 Allora il re chiamò Zibà servo di Saul e gli disse: "Quanto apparteneva a Saul e a tutta la sua casa, io lo dò al figlio del tuo signore.	9 Odaszólította erre a király Szíbát, Saul legényét, és azt mondta neki: »Mindazt, ami Saulé volt, egész házát, urad fiának adtam.
10 Tu dunque con i figli e gli schiavi lavorerai per lui la terra e ne raccoglierai i prodotti, perché abbia pane e nutrimento la casa del tuo signore; quanto a Merib-Bàal figlio del tuo signore, mangerà sempre alla mia tavola". Ora Zibà aveva quindici figli e venti schiavi.	10 Műveld meg tehát neki fiaiddal és szolgáiddal a földet, s takarítsd be urad fiának az eleséget, hogy ellátása legyen, maga Meribbaál, urad fia azonban mindenkor asztalomnál étkezzen!« – Tizenöt fia és húsz szolgája volt Szíbának. –
11 Zibà disse al re: "Il tuo servo farà quanto il re mio signore ordina al suo servo". Merib-Bàal dunque mangiava alla tavola di Davide come uno dei figli del re.	11 Azt mondta erre Szíba a királynak: »Úgy fog cselekedni szolgád, uram király, ahogy szolgádnak megparancsoltad!« Meribbaál tehát az asztalánál evett, mint a király fiainak egyike.
12 Merib-Bàal aveva un figlioletto chiamato Micà; tutti quelli che stavano in casa di Zibà erano al servizio di Merib-Bàal.	12 Meribbaálnak volt egy kisfia, akit Míkának hívtak, ettől kezdve Szíba házának egész közössége Meribbaálnak szolgált.
13 Ma Merib-Bàal abitava in Gerusalemme perché mangiava sempre alla tavola del re. Era storpio di ambedue i piedi.	13 Meribbaál Jeruzsálemben lakott, mert állandóan a király asztalánál étkezett. Mindkét lábára sánta volt.