1 - Il mio spirito s'attenua, i miei giorni s'accorciano, e per me non resta che il sepolcro! | 1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám! |
2 Io non ho peccato, eppur nelle amarezze s'intrattiene l'occhio mio. | 2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem. |
3 Liberami, o Signore, e mettimi vicino a te, e poi mi combatta pur la mano di chiunque. | 3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem! |
4 Il cuor di costoro tu tenesti lontano dall'intelligenza, perciò essi non trionferanno. | 4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül! |
5 Si promette del bottino ai compagni, mentre gli occhi dei propri figli si consumano [in vana attesa]. | 5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped. |
6 Eppur egli mi ha ridotto a proverbio della plebe, e [spaventoso] esempio io sono per essi. | 6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük. |
7 S'ottenebrò pel corruccio l'occhio mio, e le mie membra sono ridotte ad un nulla. | 7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. |
8 I giusti sono sgomenti di questo, e l'innocente insorge contro l'ipocrita; | 8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen; |
9 ma il giusto s'attiene alla sua strada, e chi è puro di mani accresce la costanza. | 9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik. |
10 Perciò voi tutti volgetevi e venite, ed io non troverò fra voi alcun sapiente! | 10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek! |
11 I miei giorni passarono, i miei progetti furono dispersi, tormentandomi il cuore. | 11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték, |
12 La notte [per me] s'è cambiata in giorno, e di nuovo dopo le tenebre aspetto la luce. | 12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok. |
13 Se ho una speranza, è che gl'ìnferi diventino la mia dimora, e che nelle tenebre [della morte] io stenda il mio giaciglio; | 13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat; |
14 alla putredine io esclamo: - Tu sei il padre mio! Mamma mia! e Sorella mia! - [chiamo] la verminaia. | 14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem! |
15 Ov'è mai dunque la mia speranza [umana], e la mia felicità chi può scoprirla? | 15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt? |
16 Nei profondissimi ìnferi scenderà ogni mia cosa: non potrò almeno laggiù trovar la mia pace?». | 16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?« |