1 מה יפו פעמיך בנעלים בת נדיב חמוקי ירכיך כמו חלאים מעשה ידי אמן | 1 Perdülj, perdülj, Szulamit! Perdülj, perdülj! Hadd nézzünk! Mit akartok nézni Szulamiton? Csak nem a tábori körtáncot? |
2 שררך אגן הסהר אל יחסר המזג בטנך ערמת חטים סוגה בשושנים | 2 Milyen kecsesek lépteid saruidban, fejedelmi leányzó! Csípőd hajlása, mint a nyaklánc, mely művészkezek alkotása. |
3 שני שדיך כשני עפרים תאמי צביה | 3 Köldököd kerekded csésze, sohase legyen kevert bor híján! Hasad olyan, mint a búzarakás, melyet liliom szegélyez. |
4 צוארך כמגדל השן עיניך ברכות בחשבון על שער בת רבים אפך כמגדל הלבנון צופה פני דמשק | 4 Két melled olyan, mint a gazella két ikerfia. |
5 ראשך עליך ככרמל ודלת ראשך כארגמן מלך אסור ברהטים | 5 A nyakad, mint elefántcsont torony, szemeid, mint Hesebon tavai a népes város kapujánál; orrod, mint a Libanon tornya, amely Damaszkusz felé tekint. |
6 מה יפית ומה נעמת אהבה בתענוגים | 6 Fejed, mint a Kármel, fejed haja, mint a bíbor, omló hullámai királyt fűznek rabláncra. |
7 זאת קומתך דמתה לתמר ושדיך לאשכלות | 7 De szép vagy, milyen bájos, te kedves, te gyönyörűséggel teljes! |
8 אמרתי אעלה בתמר אחזה בסנסניו ויהיו נא שדיך כאשכלות הגפן וריח אפך כתפוחים | 8 Termeted pálmafához hasonló, és melleid datolyafürthöz. |
9 וחכך כיין הטוב הולך לדודי למישרים דובב שפתי ישנים | 9 Azt mondtam magamban: »Felmegyek a pálmafára, és gyümölcse után nyúlok.« Olyanok legyenek nékem melleid, mint annak fürtjei, és szád lehelete, mint az alma illata, |
10 אני לדודי ועלי תשוקתו | 10 a szád legyen bor a legjavából, méltó arra, hogy kedvesem igya, hogy ajkával és fogával érintse! |
11 לכה דודי נצא השדה נלינה בכפרים | 11 A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped. |
12 נשכימה לכרמים נראה אם פרחה הגפן פתח הסמדר הנצו הרמונים שם אתן את דדי לך | 12 Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon: |
13 הדודאים נתנו ריח ועל פתחינו כל מגדים חדשים גם ישנים דודי צפנתי לך | 13 reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet! |
| 14 A mandragórák illatot árasztanak, s ajtónk előtt mindenféle pompás gyümölcs; frisset is, régit is tettem el számodra, kedvesem! |