ΘΡΗΝΟΙ - Lamentazioni - Lamentations 3

LXX	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 εγω ανηρ ο βλεπων πτωχειαν εν ραβδω θυμου αυτου επ' εμε	1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.
2 παρελαβεν με και απηγαγεν εις σκοτος και ου φως	2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.
3 πλην εν εμοι επεστρεψεν χειρα αυτου ολην την ημεραν	3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
4 επαλαιωσεν σαρκας μου και δερμα μου οστεα μου συνετριψεν	4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 ανωκοδομησεν κατ' εμου και εκυκλωσεν κεφαλην μου και εμοχθησεν	5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.
6 εν σκοτεινοις εκαθισεν με ως νεκρους αιωνος	6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.
7 ανωκοδομησεν κατ' εμου και ουκ εξελευσομαι εβαρυνεν χαλκον μου	7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.
8 και γε κεκραξομαι και βοησω απεφραξεν προσευχην μου	8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.
9 ανωκοδομησεν οδους μου ενεφραξεν τριβους μου εταραξεν	9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.
10 αρκος ενεδρευουσα αυτος μοι λεων εν κρυφαιοις	10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.
11 κατεδιωξεν αφεστηκοτα και κατεπαυσεν με εθετο με ηφανισμενην	11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.
12 ενετεινεν τοξον αυτου και εστηλωσεν με ως σκοπον εις βελος	12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.
13 εισηγαγεν τοις νεφροις μου ιους φαρετρας αυτου	13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
14 εγενηθην γελως παντι λαω μου ψαλμος αυτων ολην την ημεραν	14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.
15 εχορτασεν με πικριας εμεθυσεν με χολης	15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.
16 και εξεβαλεν ψηφω οδοντας μου εψωμισεν με σποδον	16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.
17 και απωσατο εξ ειρηνης ψυχην μου επελαθομην αγαθα	17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.
18 και ειπα απωλετο νεικος μου και η ελπις μου απο κυριου	18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«
19 εμνησθην απο πτωχειας μου και εκ διωγμου μου πικριας και χολης μου	19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
20 μνησθησεται και καταδολεσχησει επ' εμε η ψυχη μου	20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.
21 ταυτην ταξω εις την καρδιαν μου δια τουτο υπομενω	21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:
22 -	22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:
23 -	23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!
24 -	24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«
25 αγαθος κυριος τοις υπομενουσιν αυτον ψυχη η ζητησει αυτον αγαθον	25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.
26 και υπομενει και ησυχασει εις το σωτηριον κυριου	26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.
27 αγαθον ανδρι οταν αρη ζυγον εν νεοτητι αυτου	27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.
28 καθησεται κατα μονας και σιωπησεται οτι ηρεν εφ' εαυτω	28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!
29 -	29 Tegye a porba száját, talán van remény!
30 δωσει τω παιοντι αυτον σιαγονα χορτασθησεται ονειδισμων	30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!
31 οτι ουκ εις τον αιωνα απωσεται κυριος	31 Mert nem taszít el örökre az Úr.
32 οτι ο ταπεινωσας οικτιρησει κατα το πληθος του ελεους αυτου	32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.
33 οτι ουκ απεκριθη απο καρδιας αυτου και εταπεινωσεν υιους ανδρος	33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.
34 του ταπεινωσαι υπο τους ποδας αυτου παντας δεσμιους γης	34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,
35 του εκκλιναι κρισιν ανδρος κατεναντι προσωπου υψιστου	35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,
36 καταδικασαι ανθρωπον εν τω κρινεσθαι αυτον κυριος ουκ ειπεν	36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?
37 τις ουτως ειπεν και εγενηθη κυριος ουκ ενετειλατο	37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?
38 εκ στοματος υψιστου ουκ εξελευσεται τα κακα και το αγαθον	38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?
39 τι γογγυσει ανθρωπος ζων ανηρ περι της αμαρτιας αυτου	39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?
40 εξηρευνηθη η οδος ημων και ητασθη και επιστρεψωμεν εως κυριου	40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!
41 αναλαβωμεν καρδιας ημων επι χειρων προς υψηλον εν ουρανω	41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!
42 ημαρτησαμεν ησεβησαμεν και ουχ ιλασθης	42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.
43 επεσκεπασας εν θυμω και απεδιωξας ημας απεκτεινας ουκ εφεισω	43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.
44 επεσκεπασας νεφελην σεαυτω εινεκεν προσευχης	44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.
45 καμμυσαι με και απωσθηναι εθηκας ημας εν μεσω των λαων	45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.
46 διηνοιξαν εφ' ημας το στομα αυτων παντες οι εχθροι ημων	46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.
47 φοβος και θυμος εγενηθη ημιν επαρσις και συντριβη	47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«
48 αφεσεις υδατων καταξει ο οφθαλμος μου επι το συντριμμα της θυγατρος του λαου μου	48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.
49 ο οφθαλμος μου κατεποθη και ου σιγησομαι του μη ειναι εκνηψιν	49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,
50 εως ου διακυψη και ιδη κυριος εξ ουρανου	50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.
51 ο οφθαλμος μου επιφυλλιει επι την ψυχην μου παρα πασας θυγατερας πολεως	51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.
52 θηρευοντες εθηρευσαν με ως στρουθιον οι εχθροι μου δωρεαν	52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 εθανατωσαν εν λακκω ζωην μου και επεθηκαν λιθον επ' εμοι	53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
54 υπερεχυθη υδωρ επι κεφαλην μου ειπα απωσμαι	54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«
55 επεκαλεσαμην το ονομα σου κυριε εκ λακκου κατωτατου	55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.
56 φωνην μου ηκουσας μη κρυψης τα ωτα σου εις την δεησιν μου	56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«
57 εις την βοηθειαν μου ηγγισας εν η σε ημερα επεκαλεσαμην ειπας μοι μη φοβου	57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«
58 εδικασας κυριε τας δικας της ψυχης μου ελυτρωσω την ζωην μου	58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.
59 ειδες κυριε τας ταραχας μου εκρινας την κρισιν μου	59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!
60 ειδες πασαν την εκδικησιν αυτων εις παντας διαλογισμους αυτων εν εμοι	60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.
61 ηκουσας τον ονειδισμον αυτων παντας τους διαλογισμους αυτων κατ' εμου	61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.
62 χειλη επανιστανομενων μοι και μελετας αυτων κατ' εμου ολην την ημεραν	62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.
63 καθεδραν αυτων και αναστασιν αυτων επιβλεψον επι τους οφθαλμους αυτων	63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.
64 αποδωσεις αυτοις ανταποδομα κυριε κατα τα εργα των χειρων αυτων	64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!
65 αποδωσεις αυτοις υπερασπισμον καρδιας μοχθον σου αυτοις	65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!
66 καταδιωξεις εν οργη και εξαναλωσεις αυτους υποκατω του ουρανου κυριε	66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!