A zsoltárok könyve 18

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából	1 In fine, Salmo di David.
2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!	2 I cieli raccontano la gloria di Dio, e il firmamento annuncia le opere delle sue mani.
3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.	3 Il giorno racconta la parola al giorno, e la notte manifesta la scienza alla notte.
4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.	4 Non sono parole, nè sermoni, de' quali non siano udite loro voci.
5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,	5 In ogni terra è uscito loro suono, e nelle fini del mondo loro parole.
6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.	6 Ha posto il suo tabernacolo nel sole; e lui, come sposo procedente dalla sua camera, rallegrossi come gigante a correre la via.
7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.	7 Il suo uscire dal sommo cielo; e il suo corrimento insino al sommo cielo; e non è cui si asconda dal suo calore.
8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.	8 La legge del Signore, convertente le anime, è immacolata; fedele è il testamento del Signore, che a' piccoli dona la sapienza.
9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.	9 Diritte sono le giustizie del Signore, rallegranti i cuori; lucido è il comandamento del Signore, illuminante gli occhii.
10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.	10 Il santo timore del Signore permane IN SECULUM SECULI; i veri giudicii del Signore sono giustificati in sè medesimi.
11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.	11 Sono desiderabili sopra molto auro e pietra preziosa, e più dolci che il primo mele.
12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.	12 Per certo il servo tuo osserva quelli; osservandoli, hanne molta retribuzione.
13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.	13 Chi intende i peccati? Dalli miei occulti monda me (Signore);
14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.	14 E dalli estranei perdona al tuo servo. (Però che) se non mi signoreggeranno, allora sarò immacolato, e sarò mondato dal grande peccato.
15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.	15 E saranno acciò che i parlari della mia bocca piacciano; e la meditazione del mio cuore sempre sarà nel tuo conspetto. Signore, sei mio aiutatore, e mio ricevitore.
16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.