A zsoltárok könyve 18

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából	1 εις το τελος ψαλμος τω δαυιδ
2 és Saul kezéből. Így szólt tehát: Szeretlek Uram, én erősségem!	2 οι ουρανοι διηγουνται δοξαν θεου ποιησιν δε χειρων αυτου αναγγελλει το στερεωμα
3 Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem.	3 ημερα τη ημερα ερευγεται ρημα και νυξ νυκτι αναγγελλει γνωσιν
4 Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől.	4 ουκ εισιν λαλιαι ουδε λογοι ων ουχι ακουονται αι φωναι αυτων
5 Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei,	5 εις πασαν την γην εξηλθεν ο φθογγος αυτων και εις τα περατα της οικουμενης τα ρηματα αυτων εν τω ηλιω εθετο το σκηνωμα αυτου
6 körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei.	6 και αυτος ως νυμφιος εκπορευομενος εκ παστου αυτου αγαλλιασεται ως γιγας δραμειν οδον αυτου
7 Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.	7 απ' ακρου του ουρανου η εξοδος αυτου και το καταντημα αυτου εως ακρου του ουρανου και ουκ εστιν ος αποκρυβησεται την θερμην αυτου
8 A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt.	8 ο νομος του κυριου αμωμος επιστρεφων ψυχας η μαρτυρια κυριου πιστη σοφιζουσα νηπια
9 Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából.	9 τα δικαιωματα κυριου ευθεια ευφραινοντα καρδιαν η εντολη κυριου τηλαυγης φωτιζουσα οφθαλμους
10 Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.	10 ο φοβος κυριου αγνος διαμενων εις αιωνα αιωνος τα κριματα κυριου αληθινα δεδικαιωμενα επι το αυτο
11 Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült.	11 επιθυμητα υπερ χρυσιον και λιθον τιμιον πολυν και γλυκυτερα υπερ μελι και κηριον
12 Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.	12 και γαρ ο δουλος σου φυλασσει αυτα εν τω φυλασσειν αυτα ανταποδοσις πολλη
13 Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.	13 παραπτωματα τις συνησει εκ των κρυφιων μου καθαρισον με
14 Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs.	14 και απο αλλοτριων φεισαι του δουλου σου εαν μη μου κατακυριευσωσιν τοτε αμωμος εσομαι και καθαρισθησομαι απο αμαρτιας μεγαλης
15 Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket.	15 και εσονται εις ευδοκιαν τα λογια του στοματος μου και η μελετη της καρδιας μου ενωπιον σου δια παντος κυριε βοηθε μου και λυτρωτα μου
16 Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától.
17 Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem.
18 Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől.
19 Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr.
20 Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem.
21 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint,
22 mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem.
23 Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam.
24 Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen.
25 Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint.
26 A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan,
27 a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod.
28 Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét.
29 Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet.
30 Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat.
31 Én Istenem! – Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
32 Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül?
33 Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat.
34 Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem.
35 Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít.
36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem.
37 Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el.
38 Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak.
39 Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek.
40 Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted.
41 Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad.
42 Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk.
43 Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát.
44 Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett,
45 mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem,
46 idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben.
47 Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet!
48 Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől,
49 az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől.
50 Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek,
51 aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.