A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 Prece de um aflito que desabafa sua angústia diante do Senhor. Senhor, ouvi a minha oração, e chegue até vós o meu clamor.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Não oculteis de mim a vossa face no dia de minha angústia. Inclinai para mim o vosso ouvido. Quando vos invocar, acudi-me prontamente,
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 porque meus dias se dissipam como a fumaça, e como um tição consomem-se os meus ossos.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Queimando como erva, meu coração murcha, até me esqueço de comer meu pão.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 A violência de meus gemidos faz com que se me peguem à pele os ossos.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 Assemelho-me ao pelicano do deserto, sou como a coruja nas ruínas.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Perdi o sono e gemo, como pássaro solitário no telhado.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 Insultam-me continuamente os inimigos, em seu furor me atiram imprecações.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Como cinza do mesmo modo que pão, lágrimas se misturam à minha bebida,
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 devido à vossa cólera indignada, pois me tomastes para me lançar ao longe.
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 Os meus dias se esvaecem como a sombra da noite e me vou murchando como a relva.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 Vós, porém, Senhor, sois eterno, e vosso nome subsiste em todas as gerações.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Levantai-vos, pois, e sede propício a Sião; é tempo de compadecer-vos dela, chegou a hora...
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 porque vossos servos têm amor aos seus escombros e se condoem de suas ruínas.
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 E as nações pagãs reverenciarão o vosso nome, Senhor, e os reis da terra prestarão homenagens à vossa glória.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 Quando o Senhor tiver reconstruído Sião, e aparecido em sua glória,
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 quando ele aceitar a oração dos desvalidos e não mais rejeitar as suas súplicas,
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 escrevam-se estes fatos para a geração futura, e louve o Senhor o povo que há de vir,
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 porque o Senhor olhou do alto de seu santuário, do céu ele contemplou a terra;
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 para escutar os gemidos dos cativos, para livrar da morte os condenados;
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 para que seja aclamado em Sião o nome do Senhor, e em Jerusalém o seu louvor,
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 no dia em que se hão de reunir os povos, e os reinos para servir o Senhor.
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 Deus esgotou-me as forças no meio do caminho, abreviou-me os dias.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 Meu Deus, peço, não me leveis no meio da minha vida, vós cujos anos são eternos.
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 No começo criastes a terra, e o céu é obra de vossas mãos.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 Um e outro passarão, enquanto vós ficareis. Tudo se acaba pelo uso como um traje. Como uma veste, vós os substituís e eles hão de sumir.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 Mas vós permaneceis o mesmo e vossos anos não têm fim.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 Os filhos de vossos servos habitarão seguros, e sua posteridade se perpetuará diante de vós.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«