A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 [Gebet eines Unglücklichen, wenn er in Verzweiflung ist und vor dem Herrn seine Sorge ausschüttet.]
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Herr, höre mein Gebet! Mein Schreien dringe zu dir.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Verbirg dein Antlitz nicht vor mir! Wenn ich in Not bin, wende dein Ohr mir zu! Wenn ich dich anrufe, erhöre mich bald!
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Meine Tage sind wie Rauch geschwunden, meine Glieder wie von Feuer verbrannt.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 Versengt wie Gras und verdorrt ist mein Herz, sodass ich vergessen habe, mein Brot zu essen.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 Vor lauter Stöhnen und Schreien bin ich nur noch Haut und Knochen.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Ich bin wie eine Dohle in der Wüste, wie eine Eule in öden Ruinen.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 Ich liege wach und ich klage wie ein einsamer Vogel auf dem Dach.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Den ganzen Tag schmähen mich die Feinde; die mich verhöhnen, nennen meinen Namen beim Fluchen.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 Staub muss ich essen wie Brot, mit Tränen mische ich meinen Trank;
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 denn auf mir lasten dein Zorn und dein Grimm. Du hast mich hochgerissen und zu Boden geschleudert.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 Meine Tage schwinden dahin wie Schatten, ich verdorre wie Gras.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Du aber, Herr, du thronst für immer und ewig, dein Name dauert von Geschlecht zu Geschlecht.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Du wirst dich erheben, dich über Zion erbarmen; denn es ist Zeit, ihm gnädig zu sein, die Stunde ist da.
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 An Zions Steinen hängt das Herz deiner Knechte, um seine Trümmer tragen sie Leid.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 Dann fürchten die Völker den Namen des Herrn und alle Könige der Erde deine Herrlichkeit.
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 Denn der Herr baut Zion wieder auf und erscheint in all seiner Herrlichkeit.
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 Er wendet sich dem Gebet der Verlassenen zu, ihre Bitten verschmäht er nicht.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Dies sei aufgeschrieben für das kommende Geschlecht, damit das Volk, das noch erschaffen wird, den Herrn lobpreise.
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 Denn der Herr schaut herab aus heiliger Höhe, vom Himmel blickt er auf die Erde nieder;
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 er will auf das Seufzen der Gefangenen hören und alle befreien, die dem Tod geweiht sind,
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 damit sie den Namen des Herrn auf dem Zion verkünden und sein Lob in Jerusalem,
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 wenn sich dort Königreiche und Völker versammeln, um den Herrn zu verehren.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 Er hat meine Kraft auf dem Weg gebrochen, er hat meine Tage verkürzt.
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 Darum sage ich: Raff mich nicht weg in der Mitte des Lebens, mein Gott, dessen Jahre Geschlecht um Geschlecht überdauern!
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 Vorzeiten hast du der Erde Grund gelegt, die Himmel sind das Werk deiner Hände.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 Sie werden vergehen, du aber bleibst; sie alle zerfallen wie ein Gewand; du wechselst sie wie ein Kleid und sie schwinden dahin.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 Du aber bleibst, der du bist, und deine Jahre enden nie.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 Die Kinder deiner Knechte werden (in Sicherheit) wohnen, ihre Nachkommen vor deinem Antlitz bestehen.