A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 Orazione dell’afflitto, essendo angosciato, e spandendo il suo lamento davanti a Dio. SIGNORE, ascolta la mia orazione, E venga il mio grido infino a te.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Non nasconder la tua faccia da me; Nel giorno che io sono in distretta, inchina a me il tuo orecchio; Nel giorno che io grido, affrettati a rispondermi.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Perciocchè i miei giorni son venuti meno come fumo, E le mie ossa sono arse come un tizzone.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Il mio cuore è stato percosso come erba, Ed è seccato; Perciocchè io ho dimenticato di mangiare il mio pane.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 Le mie ossa sono attaccate alla mia carne, Per la voce de’ miei gemiti.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 Io son divenuto simile al pellicano del deserto; E son come il gufo delle solitudini.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Io vegghio, e sono Come il passero solitario sopra il tetto. I miei nemici mi fanno vituperio tuttodì;
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 Quelli che sono infuriati contro a me fanno delle esecrazioni di me.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Perciocchè io ho mangiata la cenere come pane, Ed ho temperata la mia bevanda con lagrime.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 Per la tua indegnazione, e per lo tuo cruccio; Perciocchè, avendomi levato ad alto, tu mi hai gettato a basso.
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 I miei giorni son come l’ombra che dichina; Ed io son secco come erba
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 Ma tu, Signore, dimori in eterno E la tua memoria è per ogni età.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Tu ti leverai, tu avrai compassione di Sion; Perciocchè egli è tempo di averne pietà; Perciocchè il termine è giunto.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Imperocchè i tuoi servitori hanno affezione alle pietre di essa, Ed hanno pietà della sua polvere.
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 E le genti temeranno il Nome del Signore, E tutti i re della terra la tua gloria,
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 Quando il Signore avrà riedificata Sion, Quando egli sarà apparito nella sua gloria,
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 Ed avrà volto lo sguardo all’orazione de’ desolati, E non avrà sprezzata la lor preghiera.
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 Ciò sarà scritto all’età a venire; E il popolo che sarà creato loderà il Signore.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Perciocchè egli avrà riguardato dall’alto luogo della sua santità; Perciocchè il Signore avrà mirato dal cielo verso la terra;
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 Per udire i gemiti de’ prigioni; Per isciogliere quelli ch’erano condannati a morte;
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 Acciocchè si narri in Sion il Nome del Signore, E la sua lode in Gerusalemme.
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 Quando i popoli e i regni saranno raunati insieme, Per servire al Signore
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 Egli ha tra via abbattute le mie forze; Egli ha scorciati i miei giorni.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 Io dirò: O Dio mio, non farmi trapassare al mezzo de’ miei dì; I tuoi anni durano per ogni età.
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 Tu fondasti già la terra; E i cieli son l’opera delle tue mani;
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 Queste cose periranno, ma tu dimorerai; Ed esse invecchieranno tutte, come un vestimento; Tu le muterai come una vesta, e trapasseranno.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 Ma tu sei sempre lo stesso, E gli anni tuoi non finiranno giammai.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 I figliuoli de’ tuoi servitori abiteranno, E la progenie loro sarà stabilita nel tuo cospetto
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«