A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 The prayer of the poor man, when he was anxious, and poured out his supplication before the Lord.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Hear, O Lord, my prayer: and let my cry come to thee.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Turn not away thy face from me: in the day when I am in trouble, incline thy ear to me. In what day soever I shall call upon thee, hear me speedily.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 For my days are vanished like smoke: and my bones are grown dry like fuel for the fire.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 I am smitten as grass, and my heart is withered: because I forgot to eat my bread.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 Through the voice of my groaning, my bone hath cleaved to my flesh.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 I am become like to a pelican of the wilderness: I am like a night raven in the house.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 I have watched, and am become as a sparrow all alone on the housetop.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 All the day long my enemies reproached me: and they that praised me did swear against me.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 For I did eat ashes like bread, and mingled my drink with weeping.
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 Because of thy anger and indignation: for having lifted me up thou hast thrown me down.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 My days have declined like a shadow, and I am withered like grass.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 But thou, O Lord, endurest for ever: and thy memorial to all generations.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Thou shalt arise and have mercy on Sion: for it is time to have mercy on it, for the time is come.
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 For the stones thereof have pleased thy servants: and they shall have pity on the earth thereof.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 And the Gentiles shall fear thy name, O Lord, and all the kings of the earth thy glory.
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 For the Lord hath built up Sion: and he shall be seen in his glory.
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 He hath had regard to the prayer of the humble: and he hath not despised their petition.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Let these things be written unto another generation: and the people that shall be created shall praise the Lord:
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 Because he hath looked forth from his high sanctuary: from heaven the Lord hath looked upon the earth.
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 That he might hear the groans of them that are in fetters: that he might release the children of the slain:
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 That they may declare the name of the Lord in Sion: and his praise in Jerusalem;
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 When the people assemble together, and kings, to serve the Lord.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 He answered him in the way of his strength: Declare unto me the fewness of my days.
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 Call me not away in the midst of my days: thy years are unto generation and generation.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 In the beginning, O Lord, thou foundedst the earth: end the heavens are the works of thy hands.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 They shall perish but thou remainest: and all of them shall grow old like a garment: And as a vesture thou shalt change them, and they shall be changed.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 But thou art always the selfsame, and thy years shall not fail.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 The children of thy servants shall continue: and their seed shall be directed for ever.