A zsoltárok könyve 102

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA CEI 1974
1 A szegény imádsága, amikor bajban volt, és panaszát az Úr előtt kiöntötte.	1 'Preghiera di un afflitto che è stanco' 'e sfoga dinanzi a Dio la sua angoscia'.
2 Uram, hallgasd meg imádságomat, és kiáltásom jusson eléd.	2 Signore, ascolta la mia preghiera, a te giunga il mio grido.
3 Ne fordítsd el tőlem arcodat soha, amikor engem szorongatás ér; Hajtsd hozzám füledet, amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.	3 Non nascondermi il tuo volto; nel giorno della mia angoscia piega verso di me l'orecchio. Quando ti invoco: presto, rispondimi.
4 Mert füstként enyésznek el napjaim, és csontjaim szárazak, mint a forgács.	4 Si dissolvono in fumo i miei giorni e come brace ardono le mie ossa.
5 A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna, még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.	5 Il mio cuore abbattuto come erba inaridisce, dimentico di mangiare il mio pane.
6 Annyit jajveszékel szavam, hogy a bőr már a csontomra szárad.	6 Per il lungo mio gemere aderisce la mia pelle alle mie ossa.
7 A puszta pelikánjához hasonlítok, olyan lettem, mint a bagoly a romok között.	7 Sono simile al pellicano del deserto, sono come un gufo tra le rovine.
8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános veréb a háztetőn.	8 Veglio e gemo come uccello solitario sopra un tetto.
9 Ellenségeim szüntelenül gyaláznak, gyűlölőim összeesküdtek ellenem.	9 Tutto il giorno mi insultano i miei nemici, furenti imprecano contro il mio nome.
10 Bizony kenyér gyanánt hamut eszem és könnyel vegyítem italomat	10 Di cenere mi nutro come di pane, alla mia bevanda mescolo il pianto,
11 haragod és bosszúságod miatt, mert felemeltél s a földre sújtottál engem.	11 davanti alla tua collera e al tuo sdegno, perché mi sollevi e mi scagli lontano.
12 Napjaim hanyatlanak mint az árnyék, magam pedig mint a széna száradok.	12 I miei giorni sono come ombra che declina, e io come erba inaridisco.
13 De te, Uram, megmaradsz örökre, és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.	13 Ma tu, Signore, rimani in eterno, il tuo ricordo per ogni generazione.
14 Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon, mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta, valóban itt az ideje!	14 Tu sorgerai, avrai pietà di Sion, perché è tempo di usarle misericordia: l'ora è giunta.
15 Hisz szolgáid szeretik köveit, és romjait fájdalommal látják.	15 Poiché ai tuoi servi sono care le sue pietre e li muove a pietà la sua rovina.
16 De félik majd nevedet a nemzetek, Uram, s a föld minden királya fölségedet.	16 I popoli temeranno il nome del Signore e tutti i re della terra la tua gloria,
17 Mert felépíti az Úr Siont, és megnyilvánul dicsőségében.	17 quando il Signore avrà ricostruito Sion e sarà apparso in tutto il suo splendore.
18 Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.	18 Egli si volge alla preghiera del misero e non disprezza la sua supplica.
19 Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.	19 Questo si scriva per la generazione futura e un popolo nuovo darà lode al Signore.
20 Mert letekint szent magasságából, lenéz az Úr a mennyből a földre,	20 Il Signore si è affacciato dall'alto del suo santuario, dal cielo ha guardato la terra,
21 hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak;	21 per ascoltare il gemito del prigioniero, per liberare i condannati a morte;
22 Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét és az ő dicséretét Jeruzsálemben,	22 perché sia annunziato in Sion il nome del Signore e la sua lode in Gerusalemme,
23 amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok, hogy az Úrnak szolgáljanak.	23 quando si aduneranno insieme i popoli e i regni per servire il Signore.
24 Megtörte erőmet az úton, rövidre szabta életemet. Így szóltam:	24 Ha fiaccato per via la mia forza, ha abbreviato i miei giorni.
25 »Istenem, ne ragadj el engem életem közepén, hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.	25 Io dico: Mio Dio, non rapirmi a metà dei miei giorni; i tuoi anni durano per ogni generazione.
26 Kezdetben megteremtetted a földet, s a te kezed művei az egek.	26 In principio tu hai fondato la terra, i cieli sono opera delle tue mani.
27 Azok elmúlnak, de te megmaradsz; Mint a ruha, mind elavulnak, váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.	27 Essi periranno, ma tu rimani, tutti si logorano come veste, come un abito tu li muterai ed essi passeranno.
28 Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.	28 Ma tu resti lo stesso e i tuoi anni non hanno fine.
29 Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk, és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«	29 I figli dei tuoi servi avranno una dimora, resterà salda davanti a te la loro discendenza.