Jeremiás siralmai 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!	1 Recordare, Domine, quid acciderit nobis ; intuere et respice opprobrium nostrum.
2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.	2 Hæreditas nostra versa est ad alienos, domus nostræ ad extraneos.
3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.	3 Pupilli facti sumus absque patre, matres nostræ quasi viduæ.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.	4 Aquam nostram pecunia bibimus ; ligna nostra pretio comparavimus.
5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.	5 Cervicibus nostris minabamur, lassis non dabatur requies.
6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.	6 Ægypto dedimus manum et Assyriis, ut saturaremur pane.
7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.	7 Patres nostri peccaverunt, et non sunt : et nos iniquitates eorum portavimus.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.	8 Servi dominati sunt nostri : non fuit qui redimeret de manu eorum.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.	9 In animabus nostris afferebamus panem nobis, a facie gladii in deserto.
10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.	10 Pellis nostra quasi clibanus exusta est, a facie tempestatum famis.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.	11 Mulieres in Sion humiliaverunt, et virgines in civitatibus Juda.
12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.	12 Principes manu suspensi sunt ; facies senum non erubuerunt.
13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.	13 Adolescentibus impudice abusi sunt, et pueri in ligno corruerunt.
14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.	14 Senes defecerunt de portis, juvenes de choro psallentium.
15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.	15 Defecit gaudium cordis nostri ; versus est in luctum chorus noster.
16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!	16 Cecidit corona capitis nostri : væ nobis, quia peccavimus !
17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;	17 Propterea mœstum factum est cor nostrum ; ideo contenebrati sunt oculi nostri,
18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.	18 propter montem Sion quia disperiit ; vulpes ambulaverunt in eo.
19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.	19 Tu autem, Domine, in æternum permanebis, solium tuum in generationem et generationem.
20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?	20 Quare in perpetuum oblivisceris nostri, derelinques nos in longitudine dierum ?
21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!	21 Converte nos, Domine, ad te, et convertemur ; innova dies nostros, sicut a principio.
22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?	22 Sed projiciens repulisti nos : iratus es contra nos vehementer.