Jeremiás siralmai 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA VOLGARE
1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!	1 Ricòrdati, Signore, quello che c'è avvenuto; considera e guarda l' obbrobrio nostro.
2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.	2 Ridutta è la nostra eredità alli alieni; le case nostre alli estranei.
3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.	3 Siamo fatti pupilli senza padre; le nostre madri sono quasi vidue.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.	4 Abbiamo bevuta la nostra acqua per la pecunia; abbiamo comprate le nostre legna per prezzo.
5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.	5 Eravamo minacciando con li capi; alli afflitti non si dava riposo.
6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.	6 Noi dessimo mano all' Egitto e alli Assirii, acciò si satollassimo di pane.
7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.	7 Peccorono li padri nostri, e già non sono; e noi abbiamo portate le loro iniquità.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.	8 Ci sono signoreggiati li servi; non vi fu cui ci ricomprasse della loro mano.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.	9 Nel deserto, in presenza del coltello, a noi portavamo il pane nelle nostre anime.
10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.	10 Abbruciata è la nostra pelle a modo di fornace, dalla faccia della tempesta della fame.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.	11 Per forza hanno conosciuto le femine in Sion, e le vergini nelle città di Giuda.
12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.	12 Si sono sospesi li principi con la mano; non si vergognorono le faccie de' vecchi.
13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.	13 Hanno impudica e disonestamente usato con li giovencioli; e hanno sospesi li fanciulli nel legno.
14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.	14 Vennero a meno li vecchi dalle porte, li giovani dal coro de' cantanti.
15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.	15 Venuto è a meno il gaudio del cuore nostro; il nostro ordine del canto è rivoltato in lamentevole pianto.
16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!	16 Caduta è la corona del capo nostro; guai a noi, imperò che abbiamo peccato!
17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;	17 E però egli è fatto (tristo e) mesto il cuore nostro (nel dolore); e però si sono oscurati li nostri occhi,
18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.	18 per il monte di Sion, imperò ch' egli è dissipato; si sono andate le volpi in quello.
19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.	19 Ma tu, Signore, permanerai in eterno; la tua sedia regale permanerà dalla generazione in generazione.
20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?	20 I perchè in perpetuo ti sei dismenticato di noi? ci abbandoni nella longhezza de' giorni?
21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!	21 Convertici, Signore, a te, e convertiremoci; rinnova li nostri giorni, come dal principio.
22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?	22 Ma da te gittando ne hai scacciati; grandemente sei adirato contra di noi.