Jeremiás siralmai 5

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!	1 Remember, O LORD, what is come upon us: consider, and behold our reproach.
2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.	2 Our inheritance is turned to strangers, our houses to aliens.
3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.	3 We are orphans and fatherless, our mothers are as widows.
4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.	4 We have drunken our water for money; our wood is sold unto us.
5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.	5 Our necks are under persecution: we labour, and have no rest.
6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.	6 We have given the hand to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.
7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.	7 Our fathers have sinned, and are not; and we have borne their iniquities.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.	8 Servants have ruled over us: there is none that doth deliver us out of their hand.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.	9 We gat our bread with the peril of our lives because of the sword of the wilderness.
10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.	10 Our skin was black like an oven because of the terrible famine.
11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.	11 They ravished the women in Zion, and the maids in the cities of Judah.
12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.	12 Princes are hanged up by their hand: the faces of elders were not honoured.
13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.	13 They took the young men to grind, and the children fell under the wood.
14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.	14 The elders have ceased from the gate, the young men from their musick.
15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.	15 The joy of our heart is ceased; our dance is turned into mourning.
16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!	16 The crown is fallen from our head: woe unto us, that we have sinned!
17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;	17 For this our heart is faint; for these things our eyes are dim.
18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.	18 Because of the mountain of Zion, which is desolate, the foxes walk upon it.
19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.	19 Thou, O LORD, remainest for ever; thy throne from generation to generation.
20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?	20 Wherefore dost thou forget us for ever, and forsake us so long time?
21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!	21 Turn thou us unto thee, O LORD, and we shall be turned; renew our days as of old.
22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?	22 But thou hast utterly rejected us; thou art very wroth against us.