Jób könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 Felelt Jób, és így szólt:	1 Et respondens Job, ait :
2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;	2 Vere scio quod ita sit, et quod non justificetur homo compositus Deo.
3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.	3 Si voluerit contendere cum eo, non poterit ei respondere unum pro mille.
4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?	4 Sapiens corde est, et fortis robore : quis restitit ei, et pacem habuit ?
5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;	5 Qui transtulit montes, et nescierunt hi quos subvertit in furore suo.
6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;	6 Qui commovet terram de loco suo, et columnæ ejus concutiuntur.
7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;	7 Qui præcipit soli, et non oritur, et stellas claudit quasi sub signaculo.
8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;	8 Qui extendit cælos solus, et graditur super fluctus maris.
9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;	9 Qui facit Arcturum et Oriona, et Hyadas et interiora austri.
10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.	10 Qui facit magna, et incomprehensibilia, et mirabilia, quorum non est numerus.
11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.	11 Si venerit ad me, non videbo eum ; si abierit, non intelligam.
12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’	12 Si repente interroget, quis respondebit ei ? vel quis dicere potest : Cur ita facis ?
13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.	13 Deus, cujus iræ nemo resistere potest, et sub quo curvantur qui portant orbem.
14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?	14 Quantus ergo sum ego, ut respondeam ei, et loquar verbis meis cum eo ?
15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.	15 qui etiam si habuero quippiam justum, non respondebo : sed meum judicem deprecabor.
16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;	16 Et cum invocantem exaudierit me, non credo quod audierit vocem meam.
17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;	17 In turbine enim conteret me, et multiplicabit vulnera mea, etiam sine causa.
18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.	18 Non concedit requiescere spiritum meum, et implet me amaritudinibus.
19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.	19 Si fortitudo quæritur, robustissimus est ; si æquitas judicii, nemo audet pro me testimonium dicere.
20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.	20 Si justificare me voluero, os meum condemnabit me ; si innocentem ostendero, pravum me comprobabit.
21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!	21 Etiam si simplex fuero, hoc ipsum ignorabit anima mea, et tædebit me vitæ meæ.
22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!	22 Unum est quod locutus sum : et innocentem et impium ipse consumit.
23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!	23 Si flagellat, occidat semel, et non de pœnis innocentum rideat.
24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?	24 Terra data est in manus impii ; vultum judicum ejus operit. Quod si non ille est, quis ergo est ?
25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!	25 Dies mei velociores fuerunt cursore ; fugerunt, et non viderunt bonum.
26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.	26 Pertransierunt quasi naves poma portantes ; sicut aquila volans ad escam.
27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:	27 Cum dixero : Nequaquam ita loquar : commuto faciem meam, et dolore torqueor.
28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.	28 Verebar omnia opera mea, sciens quod non parceres delinquenti.
29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?	29 Si autem et sic impius sum, quare frustra laboravi ?
30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,	30 Si lotus fuero quasi aquis nivis, et fulserint velut mundissimæ manus meæ,
31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.	31 tamen sordibus intinges me, et abominabuntur me vestimenta mea.
32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;	32 Neque enim viro qui similis mei est, respondebo ; nec qui mecum in judicio ex æquo possit audiri.
33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.	33 Non est qui utrumque valeat arguere, et ponere manum suam in ambobus.
34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,	34 Auferat a me virgam suam, et pavor ejus non me terreat.
35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.	35 Loquar, et non timebo eum ; neque enim possum metuens respondere.