Jób könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Felelt Jób, és így szólt:	1 Et respondens Iob ait:
2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;	2 “ Vere scio quod ita sit, et quomodo iustificabitur homo compositus Deo?
3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.	3 Si voluerit contendere cum eo, non poterit ei respondere unum pro mille.
4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?	4 Sapiens corde est et fortis robore; quis restitit ei, et pacem habuit?
5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;	5 Qui transtulit montes, et nescierunt hi, quos subvertit in furore suo.
6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;	6 Qui commovet terram de loco suo, et columnae eius concutiuntur.
7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;	7 Qui praecipit soli, et non oritur, et stellas claudit quasi sub signaculo.
8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;	8 Qui extendit caelos solus et graditur super fluctus maris.
9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;	9 Qui facit Arcturum et Oriona et Hyadas et interiora austri.
10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.	10 Qui facit magna et incomprehensibilia et mirabilia, quorum non est numerus.
11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.	11 Si venerit ad me, non videbo eum; si abierit, non intellegam.
12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’	12 Si repente arripiet, quis eum impediet? Vel quis dicere potest: “Quid facis?”.
13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.	13 Deus non retinet iram suam, et sub eo curvantur auxilia Rahab.
14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?	14 Quantus ergo sum ego, ut respondeam ei et loquar delectis verbis cum eo?
15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.	15 Quia, etiamsi iustus essem, non responderem, sed meum iudicem deprecarer;
16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;	16 et, cum invocantem exaudierit me, non credam quod audierit vocem meam.
17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;	17 In turbine enim conteret me et multiplicabit vulnera mea etiam sine causa.
18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.	18 Non concedit requiescere spiritum meum et implet me amaritudinibus.
19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.	19 Si fortitudo quaeritur, robustissimus est; si iudicium, quis eum arcesserit?
20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.	20 Si iustificare me voluero, os meum condemnabit me; si innocentem ostendero, pravum me comprobabit.
21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!	21 Etiamsi simplex fuero, hoc ipsum ignorabit anima mea, et contemnam vitam meam.
22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!	22 Unum est, quod locutus sum: Et innocentem et impium ipse consumit.
23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!	23 Si subito flagellum occidat, de afflictione innocentium ridebit.
24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?	24 Terra data est in manus impii, vultum iudicum eius operit; quod si non ille est, quis ergo est?
25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!	25 Dies mei velociores fuerunt cursore: fugerunt et non viderunt bonum;
26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.	26 pertransierunt quasi naves arundineae, sicut aquila volans ad escam.
27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:	27 Cum dixero: Obliviscar maerorem meum, commutabo faciem meam et hilaris fiam,
28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.	28 vereor omnes dolores meos, sciens quod non iustificaveris me.
29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?	29 Si autem et sic impius sum, quare frustra laboravi?
30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,	30 Si lotus fuero quasi aquis nivis, et lixivo mundavero manus meas,
31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.	31 tamen sordibus intinges me, et abominabuntur me vestimenta mea.
32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;	32 Neque enim viro, qui similis mei est, respondebo; nec vir, quocum in iudicio contendam.
33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.	33 Non est qui utrumque valeat arguere et ponere manum suam in ambobus.
34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,	34 Auferat a me virgam suam, et pavor eius non me terreat.
35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.	35 Loquar et non timebo eum; quia sic non mecum ipse sum.