Jób könyve 9

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Felelt Jób, és így szólt:	1 Job tomó la palabra y dijo:
2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;	2 Bien sé yo, en verdad, que es así: ¿cómo ante Dios puede ser justo un hombre?
3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.	3 A quien pretenda litigar con él, no le responderá ni una vez entre mil.
4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?	4 Entre los más sabios, entre los más fuertes, ¿quién le hizo frente y salió bien librado?
5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;	5 El traslada los montes sin que se den cuenta, y los zarandea en su furor.
6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;	6 El sacude la tierra de su sitio, y se tambalean sus columnas.
7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;	7 A su veto el sol no se levanta, y pone un sello a las estrellas.
8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;	8 El solo desplegó los Cielos, y holló la espalda de la Mar.
9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;	9 El hizo la Osa y Orión, las Cabrillas y las Cámaras del Sur.
10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.	10 Es autor de obras grandiosas, insondables, de maravillas sin número.
11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.	11 Si pasa junto a mí, yo no le veo, si se desliza, no le advierto.
12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’	12 Si en algo hace presa, ¿quién le estorbará? ¿quién le dirá: «¿Qué es lo que haces?»
13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.	13 Dios no cede en su cólera: bajo él quedan postrados los esbirros de Ráhab.
14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?	14 ¡Cuánto menos podré yo defenderme y rebuscar razones frente a él!
15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.	15 Aunque tuviera razón, no hallaría respuesta, ¡a mi juez tendría que suplicar!
16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;	16 Y aunque le llame y me responda, aún no creo que escuchará mi voz.
17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;	17 ¡El, que me aplasta por un pelo, que multiplica sin razón mis heridas,
18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.	18 y ni aliento recobrar me deja, sino que me harta de amargura!
19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.	19 Si se trata de fuerza, ¡es él el Poderoso! Si de justicia, ¿quién le emplazará?
20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.	20 Si me creo justo, su boca me condena, si intachable, me declara perverso.
21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!	21 ¿Soy intachable? ¡Ni yo mismo me conozco, y desprecio mi vida!
22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!	22 Pero todo da igual, y por eso digo: él extermina al intachable y al malvado.
23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!	23 Si un azote acarrea la muerte de improviso, él se ríe de la angustia de los inocentes.
24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?	24 En un país sujeto al poder de un malvado, él pone un velo en el rostro de sus jueces: si no es él, ¿quién puede ser?
25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!	25 Mis días han sido más raudos que un correo, se han ido sin ver la dicha.
26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.	26 Se han deslizado lo mismo que canoas de junco, como águila que cae sobre la presa.
27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:	27 Si digo: «Voy a olvidar mis quejas, mudaré de semblante para ponerme alegre»,
28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.	28 me asalta el temor de todos mis pesares, pues sé que tú no me tendrás por inocente.
29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?	29 Y si me he hecho culpable, ¿para qué voy a fatigarme en vano?
30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,	30 Aunque me lave con jabón, y limpie mis manos con lejía,
31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.	31 tú me hundes en el lodo, y mis propios vestidos tienen horror de mí.
32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;	32 Que él no es un hombre como yo, para que le responda, para comparecer juntos en juicio.
33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.	33 No hay entre nosotros árbitro que ponga su mano entre los dos,
34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,	34 y que de mí su vara aparte para que no me espante su terror.
35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.	35 Pero hablaré sin temerle, pues yo no soy así para mí mismo.