Livro dos Salmos 143

Biblia Matos Soares	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 De Davide. Bendito seja o Senhor, minha Rocha, que adestra as minhas mãos para a batalha, os meus dedos para a guerra,	1 Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre hűséged szerint, hallgass meg engem igazságod szerint.
2 minha misericórdia e minha cidadela, meu presídio e meu libertador, meu escudo e meu refúgio, que me submete os povos.	2 Ne szállj perbe szolgáddal, mert senki sem igaz előtted az élők közül.
3 Senhor, que é o homem, para que cuides dele, o filho do homem, para que penses nele?	3 Íme ellenség üldözi lelkemet, porig alázza életem, sötétségbe taszít engem, mint a rég megholtakat.
4 O homem é semelhante a um sopro de brisa, os seus dias como a sombra que passa.	4 Lelkem elszorul bennem, szívem megdermed bensőmben.
5 Senhor, inclina os teus céus, e desce, toca os montes, e fumegarão:	5 Megemlékezem a régi időkről, gondolkodom minden tetteden, elmélkedem kezed műveiről.
6 despede um raio, e dispersa-os, lança as tuas setas, e conturba-os;	6 Kitárom feléd kezemet, lelkem utánad eped, mint a szomjas föld.
7 estende a tua mão lá do alto, tira-me e livra-me das muitas águas (da tribulação), da mão dos estranhos,	7 Uram, hamar hallgass meg, mert elsorvad a lelkem. Ne fordítsd el tőlem arcodat, mert olyan leszek, mint akik a sírba szállnak!
8 cuja boca fala mentira, cuja direita jura falso.	8 Add, hogy már reggel halljam irgalmadat, mert benned bízom; Mutasd meg nekem az utat, amelyen járnom kell, mert én hozzád emelem lelkemet!
9 Ó Deus, eu te cantarei um cântico novo, com o saltério de dez cordas te entoarei salmos,	9 Ments meg engem ellenségeimtől, Uram, hozzád menekülök!
10 a ti, que aos reis concedes vitória, que livraste Davide, teu servo.	10 Taníts meg arra, hogy megtegyem akaratodat, mert te vagy az én Istenem! A te jó lelked vezessen engem egyenes földön!
11 Tira-me da espada maligna, e livra-me da mão dos estranhos, cuja boca fala mentira cuja direita jura falso.	11 Uram, nevedért tarts életben engem. Vezess ki a szorongatásból hűségedben,
12 Sejam os nossos filhos como plantas, que crescem na sua juventude; as nossas filhas sejam como colunas angulares, esculpidas como as colunas dum templo.	12 pusztítsd el ellenségeimet irgalmadban; Semmisítsd meg minden üldözőmet, mert én a te szolgád vagyok!
13 Estejam cheios os nossos celeiros, abundantes em todos os frutos; as nossas ovelhas, mil vezes fecundas, multipliquem-se por miríades em nossos campos;
14 os nossos jumentos andem carregados. Não haja brecha nas muralhas, nem exílio, nem pranto nas nossas praças.
15 Ditoso o povo que goza tais coisas; ditoso o povo, cujo Deus é o Senhor.