Sophonias 3

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Væ provocatrix, et redempta civitas, columba !	1 Jaj a lázongó, szennyes és erőszakos városnak!
2 non audivit vocem, et non suscepit disciplinam ; in Domino non est confisa, ad Deum suum non appropinquavit.	2 Nem hallgatott a szóra, nem fogadott el figyelmeztetést, nem bízott az Úrban, nem közeledett Istenéhez.
3 Principes ejus in medio ejus quasi leones rugientes ; judices ejus lupi vespere, non relinquebant in mane.	3 Főemberei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok; bírái esti farkasok, melyek reggelre nem hagynak meg egy csontot sem.
4 Prophetæ ejus vesani, viri infideles ; sacerdotes ejus polluerunt sanctum, injuste egerunt contra legem.	4 Prófétái hitványak, megbízhatatlan emberek; papjai tisztátalanná teszik a szentet, igazságtalanul a törvény ellen cselekszenek.
5 Dominus justus in medio ejus non faciet iniquitatem ; mane, mane judicium suum dabit in lucem, et non abscondetur ; nescivit autem iniquus confusionem.	5 Az Úr igaz benne! Ő nem cselekszik gonoszságot; reggelenként napfényre hozza ítéletét, és nem marad az; de a gonosz nem ismer szégyent!
6 Disperdidi gentes, et dissipati sunt anguli earum ; desertas feci vias eorum, dum non est qui transeat ; desolatæ sunt civitates eorum, non remanente viro, neque ullo habitatore.	6 »Nemzeteket szórtam én szerte, széjjelhánytam sarkköveiket; pusztasággá tettem útjaikat, úgy, hogy nincs, aki járhatna rajtuk; feldúltam városaikat úgy, hogy nincsen bennük ember és lakó.
7 Dixi : Attamen timebis me, suscipies disciplinam ; et non peribit habitaculum ejus, propter omnia in quibus visitavi eam : verumtamen diluculo surgentes corruperunt omnes cogitationes suas.	7 Azt gondoltam: ‘Te is félni fogsz engem, és elfogadod a fegyelmet!’ –, akkor nem pusztult volna el az ő lakóhelye mindazon dolgok miatt, amikért megbüntettem. Ámde ők egyre inkább a rosszra irányították minden gondolatukat.
8 Quapropter exspecta me, dicit Dominus, in die resurrectionis meæ in futurum : quia judicium meum ut congregem gentes, et colligam regna, et effundam super eos indignationem meam, omnem iram furoris mei : in igne enim zeli mei devorabitur omnis terra.	8 Éppen azért csak várj rám – mondja az Úr –, arra a jövendő napra, amelyen majd felkelek; mert elhatározott szándékom, hogy összegyűjtöm a nemzeteket, és összeszedem az országokat, és kiöntöm rájuk méltatlankodásomat, bosszúságom egész haragját, mert bosszúm tüze megemészti majd az egész földet!
9 Quia tunc reddam populis labium electum, ut invocent omnes in nomine Domini, et serviant ei humero uno.	9 Akkor majd ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy valamennyien az Úr nevét hívják segítségül, és vállvetve neki szolgáljanak.
10 Ultra flumina Æthiopiæ, inde supplices mei ; filii dispersorum meorum deferent munus mihi.	10 Etiópia folyóin túlról jönnek esedezni hozzám, szétszórtjaimnak fiai áldozatot hoznak nekem.
11 In die illa non confunderis super cunctis adinventionibus tuis, quibus prævaricata es in me, quia tunc auferam de medio tui magniloquos superbiæ tuæ, et non adjicies exaltari amplius in monte sancto meo.	11 Azon a napon majd nem szégyenkezel mindazon cselekedeted miatt, mellyel vétkeztél ellenem; mert akkor majd eltávolítom közüled nagyhangú kevélyeidet, és nem kérkedsz majd többé szent hegyemen.
12 Et derelinquam in medio tui populum pauperem et egenum : et sperabunt in nomine Domini.	12 Szegény és alázatos népet hagyok meg benned«, mely majd az Úr nevében bizakodik.
13 Reliquiæ Israël non facient iniquitatem, nec loquentur mendacium, et non invenietur in ore eorum lingua dolosa, quoniam ipsi pascentur, et accubabunt, et non erit qui exterreat.	13 Izrael maradékai nem cselekszenek majd gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz csalárd nyelv, hanem nyugton legelnek és leheverednek, és nem lesz, aki felriassza őket.
14 Lauda, filia Sion ; jubila, Israël : lætare, et exsulta in omni corde, filia Jerusalem.	14 Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya!
15 Abstulit Dominus judicium tuum ; avertit inimicos tuos. Rex Israël Dominus in medio tui : non timebis malum ultra.	15 Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól.
16 In die illa dicetur Jerusalem : Noli timere ; Sion : Non dissolvantur manus tuæ.	16 Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: »Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed!
17 Dominus Deus tuus in medio tui fortis, ipse salvabit : gaudebit super te in lætitia, silebit in dilectione sua, exsultabit super te in laude.	17 Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.«
18 Nugas, qui a lege recesserant, congregabo, quia ex te erant : ut non ultra habeas super eis opprobrium.	18 »Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.
19 Ecce ego interficiam omnes qui afflixerunt te in tempore illo : et salvabo claudicantem, et eam quæ ejecta fuerat congregabo : et ponam eos in laudem, et in nomen, in omni terra confusionis eorum,	19 Íme, én megölöm abban az időben mindazokat, akik sanyargattak téged; megmentem a sántát, és összegyűjtöm a szétszórtakat. És dicsértekké és híresekké teszem őket gyalázatuknak egész földjén,
20 in tempore illo quo adducam vos, et in tempore quo congregabo vos. Dabo enim vos in nomen, et in laudem omnibus populis terræ, cum convertero captivitatem vestram coram oculis vestris, dicit Dominus.	20 abban az időben, amikor visszahozlak titeket, és abban az időben, amikor összegyűjtelek titeket; mert híresekké és dicsértekké teszlek titeket a föld minden népe előtt, amikor majd jóra fordítom sorsotokat szemetek láttára« – mondja az Úr.