Jeremiæ 10

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Audite verbum quod locutus est Dominus super vos, domus Israël.	1 Halljátok az igét, melyet szólt az Úr rólatok, Izrael háza!
2 Hæc dicit Dominus : Juxta vias gentium nolite discere, et a signis cæli nolite metuere, quæ timent gentes,	2 Így szól az Úr: »A nemzetek útjait el ne tanuljátok, és az égi jelektől meg ne rémüljetek, mert a nemzetek rémülnek meg azoktól!
3 quia leges populorum vanæ sunt. Quia lignum de saltu præcidit opus manus artificis in ascia :	3 Mert a népek szokásai hiábavalóság; hiszen fát vágnak ki az erdőből, mesterember keze készíti fejszével.
4 argento et auro decoravit illud : clavis et malleis compegit, ut non dissolvatur :	4 Ezüsttel és arannyal szépíti; szögekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne inogjon.
5 in similitudinem palmæ fabricata sunt, et non loquentur : portata tollentur, quia incedere non valent. Nolite ergo timere ea, quia nec male possunt facere, nec bene.	5 Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek; hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tesznek rosszat, de jót tenni sem tudnak!«
6 Non est similis tui, Domine : magnus es tu, et magnum nomen tuum in fortitudine.	6 Nincs senki olyan, mint te, Uram! Nagy vagy, és nagy a te neved hatalomban.
7 Quis non timebit te, o Rex gentium ? tuum est enim decus : inter cunctos sapientes gentium, et in universis regnis eorum, nullus est similis tui.	7 Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Hiszen téged illet ez, mert a nemzetek összes bölcsei között és összes királyságukban nincs senki olyan, mint te!
8 Pariter insipientes et fatui probabuntur : doctrina vanitatis eorum lignum est.	8 Egytől egyig ostobák és balgák; hiábavalóságok tana: csak fa az;
9 Argentum involutum de Tharsis affertur, et aurum de Ophaz : opus artificis et manus ærarii. Hyacinthus et purpura indumentum eorum : opus artificum universa hæc.	9 Tarzisból hozott vékony ezüstlemez és Ofázból való arany, mesterember és ötvös kezének műve. Kék és vörös bíbor a ruhájuk, szakértők műve valamennyi.
10 Dominus autem Deus verus est, ipse Deus vivens, et rex sempiternus. Ab indignatione ejus commovebitur terra, et non sustinebunt gentes comminationem ejus.	10 Az Úr azonban igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló Király. Haragjától megrendül a föld, és nem bírják el bosszúságát a nemzetek.
11 Sic ergo dicetis eis : Dii qui cælos et terram non fecerunt, pereant de terra et de his quæ sub cælo sunt !	11 Így szóljatok hozzájuk »Az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, el fognak veszni a földről és az ég alól!«
12 Qui facit terram in fortitudine sua, præparat orbem in sapientia sua, et prudentia sua extendit cælos :	12 Aki alkotta a földet erejével, megszilárdította a földkerekséget bölcsességével, és értelmével kifeszítette az egeket,
13 ad vocem suam dat multitudinem aquarum in cælo, et elevat nebulas ab extremitatibus terræ : fulgura in pluviam facit, et educit ventum de thesauris suis.	13 annak hangjára víztömeg lesz az égben, és ködfelhőket hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és előhozza a szelet tárházaiból.
14 Stultus factus est omnis homo a scientia : confusus est artifex omnis in sculptili, quoniam falsum est quod conflavit, et non est spiritus in eis.	14 Ostoba lett minden ember tudás híján, szégyent vallott minden ötvös a szobrával; mert hamisság az öntvénye, és nincs bennük lélek.
15 Vana sunt, et opus risu dignum : in tempore visitationis suæ peribunt.	15 Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek, meglátogatásuk idején elvesznek.
16 Non est his similis pars Jacob : qui enim formavit omnia, ipse est, et Israël virga hæreditatis ejus : Dominus exercituum nomen illi.	16 Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze, mert ő az, aki a mindenséget formálta, és Izrael az ő tulajdon törzse; Seregek Ura az ő neve.
17 Congrega de terra confusionem tuam, quæ habitas in obsidione :	17 Szedd össze a földről csomagodat, aki az ostromlott helyen laksz!
18 quia hæc dicit Dominus : Ecce ego longe projiciam habitatores terræ in hac vice, et tribulabo eos ita ut inveniantur.	18 Mert így szól az Úr: »Íme, én elhajítom az ország lakóit ezúttal, és megszorongatom őket, hogy megtaláljanak.«
19 Væ mihi super contritione mea : pessima plaga mea. Ego autem dixi : Plane hæc infirmitas mea est, et portabo illam.	19 Jaj nekem összetörésem miatt, gyógyíthatatlan a sebem! Én pedig azt mondtam: »Igen, ez az én betegségem, majd elviselem!«
20 Tabernaculum meum vastatum est ; omnes funiculi mei dirupti sunt : filii mei exierunt a me, et non subsistunt. Non est qui extendat ultra tentorium meum, et erigat pelles meas.	20 Sátram elpusztult, és minden kötelem elszakadt; fiaim elmentek tőlem, és nincsenek többé. Nincs már senki, aki kifeszítse sátramat, és felvonja sátorkárpitjaimat.
21 Quia stulte egerunt pastores, et Dominum non quæsierunt : propterea non intellexerunt, et omnis grex eorum dispersus est.	21 Bizony, ostobák lettek a pásztorok, és az Urat nem keresték; ezért nem boldogultak, és egész nyájuk szétszóródott.
22 Vox auditionis ecce venit, et commotio magna de terra aquilonis : ut ponat civitates Juda solitudinem, et habitaculum draconum.	22 Íme, zaj hangja jön, és nagy zúgás észak földjéről, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává.
23 Scio, Domine, quia non est hominis via ejus, nec viri est ut ambulet, et dirigat gressus suos.	23 »Tudom, Uram, hogy nem az emberé az ő útja; nem a járó férfira tartozik, hogy irányítsa lépteit.
24 Corripe me, Domine, verumtamen in judicio, et non in furore tuo, ne forte ad nihilum redigas me.	24 Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, ne haragodban, nehogy semmivé tégy!«
25 Effunde indignationem tuam super gentes quæ non cognoverunt te, et super provincias quæ nomen tuum non invocaverunt : quia comederunt Jacob, et devoraverunt eum, et consumpserunt illum, et decus ejus dissipaverunt.	25 Öntsd ki indulatodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és a nemzetségekre, melyek nem szólítják nevedet; mert fölemésztették Jákobot, fölemésztették őt és megsemmisítették, és lakóhelyét elpusztították.