Isaiæ 54

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Lauda, sterilis, quæ non paris ; decanta laudem, et hinni, quæ non pariebas : quoniam multi filii desertæ magis quam ejus quæ habet virum, dicit Dominus.	1 Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál! Mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak – mondja az Úr. –
2 Dilata locum tentorii tui, et pelles tabernaculorum tuorum extende : ne parcas : longos fac funiculos tuos, et clavos tuos consolida.	2 Szélesítsd ki sátrad helyét, és hajlékaid kárpitjait feszítsd ki, ne kíméld! Hosszabbítsd meg köteleidet, és cövekeidet erősítsd meg!
3 Ad dexteram enim et ad lævam penetrabis, et semen tuum gentes hæreditabit, et civitates desertas inhabitabit.	3 Mert jobbra és balra ki fogsz terjeszkedni, utódod nemzeteket örököl, melyek elhagyott városokat népesítenek be.
4 Noli timere, quia non confunderis, neque erubesces ; non enim te pudebit, quia confusionis adolescentiæ tuæ oblivisceris, et opprobrii viduitatis tuæ non recordaberis amplius.	4 Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, és ne pirulj, mert nem kell szégyenkezned! Mert ifjúkorod szégyenét elfelejted, és özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé.
5 Quia dominabitur tui qui fecit te, Dominus exercituum nomen ejus, et redemptor tuus, Sanctus Israël : Deus omnis terræ vocabitur.	5 Mert a te alkotód a férjed: Seregek Ura az ő neve; és Izrael Szentje a megváltód: az egész föld Istenének hívják őt.
6 Quia ut mulierem derelictam et mœrentem spiritu vocavit te Dominus, et uxorem ab adolescentia abjectam, dixit Deus tuus.	6 Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt – mondja a te Istened.
7 Ad punctum in modico dereliqui te, et in miserationibus magnis congregabo te.	7 Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek.
8 In momento indignationis abscondi faciem meam parumper a te ; et in misericordia sempiterna misertus sum tui, dixit redemptor tuus, Dominus.	8 Haragom túláradásában elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra, de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad – mondja a te megváltód, az Úr.
9 Sicut in diebus Noë istud mihi est, cui juravi ne inducerem aquas Noë ultra super terram ; sic juravi ut non irascar tibi, et non increpem te.	9 Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged.
10 Montes enim commovebuntur, et colles contremiscent ; misericordia autem mea non recedet a te, et fœdus pacis meæ non movebitur, dixit miserator tuus Dominus.	10 Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg – mondja a te könyörülő Urad.
11 Paupercula, tempestate convulsa absque ulla consolatione, ecce ego sternam per ordinem lapides tuos, et fundabo te in sapphiris :	11 Te szegény, vihartól elsodort, akinek nincs vigasztalása, íme, én drágakőre fektetem köveidet, és zafírokra alapozlak téged.
12 et ponam jaspidem propugnacula tua, et portas tuas in lapides sculptos, et omnes terminos tuos in lapides desiderabiles ;	12 Rubinból alkotom párkányaidat, kapuidat drágakövekből, és minden határodat értékes kövekből.
13 universos filios tuos doctos a Domino, et multitudinem pacis filiis tuis.	13 Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14 Et in justitia fundaberis : recede procul a calumnia, quia non timebis, et a pavore, quia non appropinquabit tibi.	14 Igazság lesz az alapod; távol leszel az elnyomástól, mert nem kell félned, és a rettegéstől, mert az nem közelít hozzád.
15 Ecce accola veniet qui non erat mecum, advena quondam tuus adjungetur tibi.	15 Íme, ha meg is támadnak, ez nem tőlem lesz, aki megtámad téged, elesik veled szemben.
16 Ecce ego creavi fabrum sufflantem in igne prunas, et proferentem vas in opus suum ; et ego creavi interfectorem ad disperdendum.	16 Íme, én teremtettem a kovácsot, aki fúvással éleszti a parázsló tüzet, s fegyvert állít elő mestersége szerint; és én teremtettem a pusztítót, hogy romboljon.
17 Omne vas quod fictum est contra te, non dirigetur, et omnem linguam resistentem tibi in judicio, judicabis. Hæc est hæreditas servorum Domini, et justitia eorum apud me, dicit Dominus.	17 Minden fegyver, mely ellened készült, sikertelen lesz; és minden nyelvet, mely perbe száll veled, meg fogsz cáfolni. Ez az örökrésze az Úr szolgáinak, és igazságuk tőlem van – mondja az Úr.