Isaiæ 1

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Visio Isaiæ, filii Amos, quam vidit super Judam et Jerusalem, in diebus Oziæ, Joathan, Achaz, et Ezechiæ, regum Juda.	1 Izajásnak, Ámosz fiának látomása, melyet Júdáról és Jeruzsálemről látott Uzijának, Jótámnak, Ácháznak és Hiszkijának, Júda királyainak napjaiban.
2 Audite, cæli, et auribus percipe, terra, quoniam Dominus locutus est. Filios enutrivi, et exaltavi ; ipsi autem spreverunt me.	2 Halljátok, egek, és figyelj füleddel, föld, mert az Úr szól: »Fiakat neveltem és felmagasztaltam, ők azonban elpártoltak tőlem.
3 Cognovit bos possessorem suum, et asinus præsepe domini sui ; Israël autem me non cognovit, et populus meus non intellexit.	3 Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászlát; Izrael azonban nem ismer engem, népem nem ért meg.«
4 Væ genti peccatrici, populo gravi iniquitate, semini nequam, filiis sceleratis ! dereliquerunt Dominum ; blasphemaverunt Sanctum Israël ; abalienati sunt retrorsum.	4 Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép, gonosztevők ivadéka, elvetemült fiak! Elhagyták az Urat, meggyalázták Izrael Szentjét, hátat fordítottak neki.
5 Super quo percutiam vos ultra, addentes prævaricationem ? omne caput languidum, et omne cor mœrens.	5 Még hol kapjatok verést, hogy egyre lázadoztok? Az egész fej beteg, s az egész szív erőtlen.
6 A planta pedis usque ad verticem, non est in eo sanitas ; vulnus, et livor, et plaga tumens, non est circumligata, nec curata medicamine, neque fota oleo.	6 Tetőtől talpig nincsen rajta ép hely; csupa sérülés, kék folt és gennyes seb, melyet nem nyomtak ki, nem kötöztek be, és olajjal sem puhítottak.
7 Terra vestra deserta ; civitates vestræ succensæ igni : regionem vestram coram vobis alieni devorant, et desolabitur sicut in vastitate hostili.	7 Országotok pusztaság, városaitokat tűz emésztette meg; földeteket szemetek láttára idegenek élik fel, és pusztaság az, mintha idegenek dúlták volna fel.
8 Et derelinquetur filia Sion ut umbraculum in vinea, et sicut tugurium in cucumerario, et sicut civitas quæ vastatur.	8 Magára maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint csőszkunyhó az uborkaföldön, mint ostromlott város.
9 Nisi Dominus exercituum reliquisset nobis semen, quasi Sodoma fuissemus, et quasi Gomorrha similes essemus.	9 Ha a Seregek Ura nem hagyott volna nekünk néhány utódot, olyanok volnánk, mint Szodoma, Gomorrához hasonlítanánk.
10 Audite verbum Domini, principes Sodomorum ; percipite auribus legem Dei nostri, populus Gomorrhæ.	10 Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Fogjátok fel fületekkel Istenünk tanítását, Gomorra népe!
11 Quo mihi multitudinem victimarum vestrarum ? dicit Dominus. Plenus sum : holocausta arietum, et adipem pinguium, et sanguinem vitulorum et agnorum et hircorum, nolui.	11 »Minek nekem véresáldozataitok sokasága? – mondja az Úr – Elegem van kosáldozatokból és a hízott állatok hájából; bikák, bárányok és bakok vérében nem lelem kedvemet.
12 Cum veniretis ante conspectum meum, quis quæsivit hæc de manibus vestris, ut ambularetis in atriis meis ?	12 Mikor eljöttök, hogy megjelenjetek színem előtt, ki kívánta ezt tőletek, hogy így tapossátok udvaraimat?
13 Ne offeratis ultra sacrificium frustra : incensum abominatio est mihi. Neomeniam et sabbatum, et festivitates alias, non feram ; iniqui sunt cœtus vestri.	13 Ne mutassatok be többé hazug ételáldozatot! A tömjénfüst utálat számomra, az újhold, a szombat s az ünnepi összejövetel; nem tűröm a bűnt és az ünnepi gyülekezetet.
14 Calendas vestras, et solemnitates vestras odivit anima mea : facta sunt mihi molesta ; laboravi sustinens.	14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm, terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem.
15 Et cum extenderitis manus vestras, avertam oculos meos a vobis, et cum multiplicaveritis orationem, non exaudiam : manus enim vestræ sanguine plenæ sunt.	15 Amikor kinyújtjátok kezeteket, eltakarom szememet előletek; akármennyit is imádkoztok, nem hallgatom meg, mert kezetek csupa vér.
16 Lavamini, mundi estote ; auferte malum cogitationum vestrarum ab oculis meis : quiescite agere perverse,	16 Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek,
17 discite benefacere ; quærite judicium, subvenite oppresso, judicate pupillo, defendite viduam.	17 tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet!
18 Et venite, et arguite me, dicit Dominus. Si fuerint peccata vestra ut coccinum, quasi nix dealbabuntur ; et si fuerint rubra quasi vermiculus, velut lana alba erunt.	18 Jöjjetek, és szálljunk perbe! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19 Si volueritis, et audieritis me, bona terræ comeditis.	19 Ha készek vagytok meghallgatni, majd a föld legjavából esztek.
20 Quod si nolueritis, et me ad iracundiam provocaveritis, gladius devorabit vos, quia os Domini locutum est.	20 Ha azonban vonakodtok és ellenkeztek, kard emészt meg titeket. Bizony, az Úr szája szólt.«
21 Quomodo facta est meretrix civitas fidelis, plena judicii ? justitia habitavit in ea, nunc autem homicidæ.	21 Hogyan lett paráznává a hűséges város, mely telve volt joggal? Igazságosság lakozott benne, most pedig gyilkosok tanyája.
22 Argentum tuum versum est in scoriam ; vinum tuum mistum est aqua.	22 Ezüstöd salakká lett, színborod vízzel vegyült.
23 Principes tui infideles, socii furum. Omnes diligunt munera, sequuntur retributiones. Pupillo non judicant, et causa viduæ non ingreditur ad illos.	23 Fejedelmeid lázadók, tolvajok társai: mindnyájan szeretik a megvesztegetést, és ajándékokat hajhásznak; az árvának nem szolgáltatnak igazságot, és az özvegy ügye nem jut eléjük.
24 Propter hoc ait Dominus, Deus exercituum, Fortis Israël : Heu ! consolabor super hostibus meis, et vindicabor de inimicis meis.	24 Ezért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izrael Hatalmasa: »Elégtételt szerzek magamnak ellenségeimen, és bosszút állok ellenfeleimen!
25 Et convertam manum meam ad te, et excoquam ad puram scoriam tuam, et auferam omne stannum tuum.	25 Ellened fordítom kezemet, kiolvasztom, mint a tisztítószer, salakodat, és eltávolítom minden ónodat.
26 Et restituam judices tuos ut fuerunt prius, et consiliarios tuos sicut antiquitus ; post hæc vocaberis civitas justi, urbs fidelis.	26 Ismét olyanokká teszem bíráidat, mint kezdetben, és tanácsadóidat, mint hajdanában; azután majd Igazság városának hívnak, Hűséges városnak.«
27 Sion in judicio redimetur, et reducent eam in justitia.	27 Sion jog által váltatik meg, és megtérői igazság által.
28 Et conteret scelestos, et peccatores simul ; et qui dereliquerunt Dominum consumentur.	28 Összetörnek a hűtlenek és a vétkesek együtt; s akik elhagyták az Urat, semmivé lesznek.
29 Confundentur enim ab idolis quibus sacrificaverunt, et erubescetis super hortis quos elegeratis,	29 Bizony, szégyent vallotok a tölgyek miatt, amelyekben gyönyörködtetek; és pirultok majd a berkek miatt, amelyekben kedveteket leltétek.
30 cum fueritis velut quercus defluentibus foliis, et velut hortus absque aqua.	30 Mert olyanok lesztek, mint a lombját vesztett tölgy, és mint a kert, melynek nincsen vize.
31 Et erit fortitudo vestra ut favilla stuppæ, et opus vestrum quasi scintilla, et succendetur utrumque simul, et non erit qui extinguat.	31 Erősségtek olyan lesz, mint a kóc, és műve olyan, mint a szikra; lángra lobban mindkettő egyszerre, és nincs, aki eloltsa.