Ecclesiastes 8

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Sapientia hominis lucet in vultu ejus, et potentissimus faciem illius commutabit.	1 Ki olyan, mint a bölcs, és ki találja meg a dolgok nyitját? Az ember bölcsessége derűssé teszi arcát, és meglágyítja a vonások keménységét.
2 Ego os regis observo, et præcepta juramenti Dei.	2 Azt mondom: Figyelj a király szájára, s az Istennek tett eskü parancsára!
3 Ne festines recedere a facie ejus, neque permaneas in opere malo : quia omne quod voluerit faciet.	3 Ne siess, hogy a színe elől eltávozz! Ne tarts ki veszett ügy mellett, mert ő mindent megtesz, amit csak akar,
4 Et sermo illius potestate plenus est, nec dicere ei quisquam potest : Quare ita facis ?	4 mivel a király szava hatalommal teljes, és ki mondhatná neki: »Miért teszed?«
5 Qui custodit præceptum non experietur quidquam mali. Tempus et responsionem cor sapientis intelligit.	5 Aki megtartja a parancsot, nem tapasztal rosszat, a bölcsnek szíve pedig tudja, hogy eljön a számadás ideje.
6 Omni negotio tempus est, et opportunitas : et multa hominis afflictio,	6 Mert minden dolog számára van idő és ítélet, csakhogy súlyosan nehezedik az emberre a baj.
7 quia ignorat præterita, et futura nullo scire potest nuntio.	7 Nem tudja ugyanis, mi fog még történni, és nincs, aki megmondja neki, miként lesz majd.
8 Non est in hominis potestate prohibere spiritum, nec habet potestatem in die mortis : nec sinitur quiescere ingruente bello, neque salvabit impietas impium.	8 Nincs az ember hatalmában, hogy visszatartsa éltető leheletét, nincs a halál napján hatalma, és nincs a háború idején felmentés, s a gonoszság nem menti a gonoszt.
9 Omnia hæc consideravi, et dedi cor meum in cunctis operibus quæ fiunt sub sole. Interdum dominatur homo homini in malum suum.	9 Mindezt láttam, amikor figyelmemet mindazokra a dolgokra irányítottam, amelyek a nap alatt végbemennek, amikor ember embertársa fölött, annak kárára uralkodik.
10 Vidi impios sepultos, qui etiam cum adhuc viverent in loco sancto erant, et laudabantur in civitate quasi justorum operum. Sed et hoc vanitas est.	10 Láttam továbbá, hogy díszes temetésben részesültek gonoszok, akik életükben is a szent helyen voltak, és magasztalták őket a városban, mintha cselekedeteik igazak lettek volna. – Az is hiúság,
11 Etenim quia non profertur cito contra malos sententia, absque timore ullo filii hominum perpetrant mala.	11 hogy nem mondják ki az ítéletet a gonosz fölött tüstént, ezért az emberek fiai a gonoszságot minden félelem nélkül cselekszik,
12 Attamen peccator ex eo quod centies facit malum, et per patientiam sustentatur ; ego cognovi quod erit bonum timentibus Deum, qui verentur faciem ejus.	12 mivel a bűnös, aki a rosszat százszor is elköveti, sokáig marad életben irgalmasságból. Azt is tudom azonban, hogy az istenfélők, akik az ő színétől félnek, jól járnak,
13 Non sit bonum impio, nec prolongentur dies ejus, sed quasi umbra transeant qui non timent faciem Domini.	13 és hogy nem lesz jó sora a gonosznak. Napjai nem hosszabbodnak meg, hanem, mint az árnyék, úgy múlnak el azok, akik az Úr színétől nem félnek. –
14 Est et alia vanitas quæ fit super terram : sunt justi quibus mala proveniunt quasi opera egerint impiorum : et sunt impii qui ita securi sunt quasi justorum facta habeant. Sed et hoc vanissimum judico.	14 Van még egy hiúság, amely a földön adódik: Vannak igazak, akiket bajok érnek, mintha a gonoszok tetteit cselekednék, és vannak gonoszok, akik biztonságban vannak, mintha az igazak cselekedetei náluk volnának. Megállapítottam, hogy ez is hiúság!
15 Laudavi igitur lætitiam ; quod non esset homini bonum sub sole, nisi quod comederet, et biberet, atque gauderet, et hoc solum secum auferret de labore suo, in diebus vitæ suæ quos dedit ei Deus sub sole.	15 Dicsértem ezért az örömet, mivel az embernek úgysincs egyéb java a nap alatt, minthogy egyék, igyék és örvendezzen. A fáradsága mellett hadd kísérje őt legalább ez élete napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt.
16 Et apposui cor meum ut scirem sapientiam, et intelligerem distentionem quæ versatur in terra. Est homo qui diebus et noctibus somnum non capit oculis.	16 Amint elmémet arra irányítottam, hogy megismerjem a bölcsességet, és szemléljem a hajszát, amely a földön végbemegy, úgyhogy sem nappal, sem éjjel nem jön álom az ember szemére,
17 Et intellexi quod omnium operum Dei nullam possit homo invenire rationem eorum quæ fiunt sub sole ; et quanto plus laboraverit ad quærendum, tanto minus inveniat : etiam si dixerit sapiens se nosse, non poterit reperire.	17 akkor Isten egész művét illetően azt láttam, hogy az ember nem tud annak végére járni, ami a nap alatt történik. Minél többet fárad az ember a keresésben, annál kevésbé tudja megtalálni, és ha a bölcs azt hiszi is, hogy tudja, mégsem jön a nyitjára.