Ecclesiastes 11
Versetti esaminati
| Bibbia Vulgata Clementina | Káldi-Neovulgáta |
|---|---|
| 1 Mitte panem tuum super transeuntes aquas, quia post tempora multa invenies illum. | 1 Helyezd kenyeredet a folyóvíz színére, így sok nap múlva megtalálod azt. |
| 2 Da partem septem necnon et octo, quia ignoras quid futurum sit mali super terram. | 2 Oszd hét részre, vagy pedig nyolcra, mert nem tudod, milyen baj jön a földre. |
| 3 Si repletæ fuerint nubes, imbrem super terram effundent. Si ceciderit lignum ad austrum aut ad aquilonem, in quocumque loco ceciderit, ibi erit. | 3 Ha a felhők megtelnek, esőt ontanak a földre, ha délnek dől a fa, vagy akár északnak, azon a helyen marad, ahová ledőlt. |
| 4 Qui observat ventum non seminat ; et qui considerat nubes numquam metet. | 4 Aki folyton a széljárást lesi, sohasem vet, aki mindig a felhőket nézi, nem jut el az aratáshoz. |
| 5 Quomodo ignoras quæ sit via spiritus, et qua ratione compingantur ossa in ventre prægnantis, sic nescis opera Dei, qui fabricator est omnium. | 5 Ahogy azt nem tudod, hogy merre megy a szél útja, és hogy a csontok hogyan állnak össze a várandós asszony méhében, ugyanúgy nem ismered Isten műveit sem, aki mindeneket alkotott. |
| 6 Mane semina semen tuum, et vespere ne cesset manus tua : quia nescis quid magis oriatur, hoc aut illud ; et si utrumque simul, melius erit. | 6 Vesd el vetőmagodat reggel, és estig ne pihentesd kezedet, mivel nem tudod, hogy ez hasznosabb-e vagy az, vagy hogy jobb-e mindkettő együtt. |
| 7 Dulce lumen, et delectabile est oculis videre solem. | 7 Édes a fény, és a szemnek jó, ha látja a napot! |
| 8 Si annis multis vixerit homo, et in his omnibus lætatus fuerit, meminisse debet tenebrosi temporis, et dierum multorum, qui cum venerint, vanitatis arguentur præterita. | 8 Akárhány évet ér is meg az ember, lelje örömét mindegyikben, de emlékezzék meg a sötét időről, és arról a sok napról, amelyek, amikor eljönnek, hiúságnak mutatják az elmúltakat. |
| 9 Lætare ergo, juvenis, in adolescentia tua, et in bono sit cor tuum in diebus juventutis tuæ : et ambula in viis cordis tui, et in intuitu oculorum tuorum, et scito quod pro omnibus his adducet te Deus in judicium. | 9 Örvendj, ifjú, fiatal korodban, és légy jó kedvvel ifjúságod napjain! Kövesd szíved hajlamát, és azt, amit szemed lát! De tudd meg, hogy mindezekért Isten törvény elé idéz! |
| 10 Aufer iram a corde tuo, et amove malitiam a carne tua : adolescentia enim et voluptas vana sunt. | 10 Űzd el a búbánatot szívedből és tartsd távol a bajt testedtől, hisz az ifjúkor és az élvezet is csak hiúság! |