Ecclesiastes 1

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Verba Ecclesiastæ, filii David, regis Jerusalem.	1 A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.
2 Vanitas vanitatum, dixit Ecclesiastes ; vanitas vanitatum, et omnia vanitas.	2 »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!
3 Quid habet amplius homo de universo labore suo quo laborat sub sole ?	3 Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«
4 Generatio præterit, et generatio advenit ; terra autem in æternum stat.	4 Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.
5 Oritur sol et occidit, et ad locum suum revertitur ; ibique renascens,	5 A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.
6 gyrat per meridiem, et flectitur ad aquilonem. Lustrans universa in circuitu pergit spiritus, et in circulos suos revertitur.	6 Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.
7 Omnia flumina intrant in mare, et mare non redundat ; ad locum unde exeunt flumina revertuntur ut iterum fluant.	7 A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.
8 Cunctæ res difficiles ; non potest eas homo explicare sermone. Non saturatur oculus visu, nec auris auditu impletur.	8 A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.
9 Quid est quod fuit ? Ipsum quod futurum est. Quid est quod factum est ? Ipsum quod faciendum est.	9 Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,
10 Nihil sub sole novum, nec valet quisquam dicere : Ecce hoc recens est : jam enim præcessit in sæculis quæ fuerunt ante nos.	10 és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.
11 Non est priorum memoria ; sed nec eorum quidem quæ postea futura sunt erit recordatio apud eos qui futuri sunt in novissimo.	11 Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.
12 Ego Ecclesiastes fui rex Israël in Jerusalem ;	12 Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,
13 et proposui in animo meo quærere et investigare sapienter de omnibus quæ fiunt sub sole. Hanc occupationem pessimam dedit Deus filiis hominum, ut occuparentur in ea.	13 és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.
14 Vidi cuncta quæ fiunt sub sole, et ecce universa vanitas et afflictio spiritus.	14 Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.
15 Perversi difficile corriguntur, et stultorum infinitus est numerus.	15 Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.
16 Locutus sum in corde meo, dicens : Ecce magnus effectus sum, et præcessi omnes sapientia qui fuerunt ante me in Jerusalem ; et mens mea contemplata est multa sapienter, et didici.	16 Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«
17 Dedique cor meum ut scirem prudentiam atque doctrinam, erroresque et stultitiam ; et agnovi quod in his quoque esset labor et afflictio spiritus :	17 Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,
18 eo quod in multa sapientia multa sit indignatio ; et qui addit scientiam, addit et laborem.	18 mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.