Iudith 11

VULGATA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Tunc Holofernes dixit ei : Æquo animo esto, et noli pavere in corde tuo : quoniam ego numquam nocui viro qui voluit servire Nabuchodonosor regi :	1 Holofernész így szólt hozzá: »Bátorság asszony, ne remegjen szíved, én ugyanis nem ártottam senkinek, aki kész volt szolgálni Nebukadnezárt, az egész föld királyát.
2 populus autem tuus, si non contempsisset me, non levassem lanceam meam super eum.	2 Ha a te néped, amely a hegyvidéken lakik, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsámat ellenük, de saját maguk akarták ezt.
3 Nunc autem dic mihi, qua ex causa recessisti ab illis, et placuit tibi ut venires ad nos ?	3 Most pedig mondd el, miért hagytad el őket és jöttél hozzánk? Valójában megmenekülésedre tetted ezt. Bátorság! Ma éjjel és a következőkben is életben maradsz.
4 Et dixit illi Judith : Sume verba ancillæ tuæ, quoniam si secutus fueris verba ancillæ tuæ, perfectam rem faciet Dominus tecum.	4 Senki sem fog ártani neked, hanem jól bánok veled, mint uramnak szolgáival szokás.«
5 Vivit enim Nabuchodonosor rex terræ, et vivit virtus ejus, quæ est in te ad correptionem omnium animarum errantium : quoniam non solum homines serviunt illi per te, sed et bestiæ agri obtemperant illi.	5 Judit így válaszolt neki: »Fogadd szolgálód szavait és hadd beszéljen szolgálód színed előtt és semmiféle hazugságot nem mondok uramnak ezen az éjjelen.
6 Nuntiatur enim animi tui industria universis gentibus, et indicatum est omni sæculo quoniam tu solus bonus et potens es in omni regno ejus : et disciplina tua omnibus provinciis prædicatur.	6 Ha követed szolgálód szavait, valóra váltod kezeddel mindazt, amit Isten tenni szándékozik veled, és nem vall kudarcot az én uram vállalkozásaiban.
7 Nec hoc latet, quod locutus est Achior, nec illud ignoratur, quod ei jusseris evenire.	7 Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, és éljen hatalma annak, aki elküldött téged, hogy minden élőt helyes útra vezess. Nemcsak az emberek szolgálnak neki, hanem a mező vadjai és állatai, az ég madarai is a te erőd által élnek Nebukadnezárnak és egész házának.
8 Constat enim Deum nostrum sic peccatis offensum, ut mandaverit per prophetas suos ad populum quod tradat eum pro peccatis suis.	8 Hallottunk bölcsességedről és lelked találékonyságáról és az egész földön tudják, hogy egyedül te vagy jó az egész királyságban, hatalmas a tudásban és csodálatos a hadvezetésben.
9 Et quoniam sciunt se offendisse Deum suum filii Israël, tremor tuus super ipsos est.	9 Most pedig uram, tudjuk, mit mondott Áhior az általad tartott tanácsban, ismertek szavai, mert Betúlia emberei megmentették és elmondott nekik mindent, amit előtted beszélt.
10 Insuper etiam fames invasit eos, et ab ariditate aquæ jam inter mortuos computantur.	10 Ezért uram és parancsolóm, ne vedd semmibe szavait, hanem fontold meg azokat, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri büntetés és csak akkor éri őket a kard, ha vétkeznek Istenünk ellen.
11 Denique hoc ordinant, ut interficient pecora sua, et bibant sanguinem eorum :	11 Most azonban, hogy az én uram ne legyen eredménytelen és tehetetlen, a halál vár rájuk, mert hatalmába kerítette őket a súlyos bűn, amellyel haragra ingerelték Urukat, s mivel ezt tették, számodra megértek a pusztulásra.
12 et sancta Domini Dei sui, quæ præcepit Deus non contingi, in frumento, vino, et oleo, hæc cogitaverunt impendere, et volunt consumere quæ nec manibus deberent contingere : ergo quoniam hæc faciunt, certum est quod in perditionem dabuntur.	12 Mivel elfogyott az élelmük, és kimerültek számukra a vizek, kezet akarnak vetni állataikra és mindarra, amit Isten az ő törvényében megtiltott, hogy megegyék, elhatározták, hogy azt is elfogyasztják.
13 Quod ego ancilla tua cognoscens, fugi ab illis, et misit me Dominus hæc ipsa nuntiare tibi.	13 Elhatározták, hogy a gabona első termését, a bor és az olajtizedet is megeszik, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt állnak, pedig ezeket a nép közül kezével sem érintheti meg senki.
14 Ego enim ancilla tua Deum colo, etiam nunc apud te : et exiet ancilla tua, et orabo Deum,	14 Embereket küldtek Jeruzsálembe – az ott lakók is megették ezt –, hogy maguknak is engedélyt kérjenek a vének tanácsától.
15 et dicet mihi quando eis reddat peccatum suum, et veniens nuntiabo tibi, ita ut ego adducam te per mediam Jerusalem, et habebis omnem populum Israël, sicut oves quibus non est pastor, et non latrabit vel unus canis contra te :	15 Az történik majd, hogy amikor az engedélyt megkapják és élnek vele, ezen a napon kezedbe kerülnek és elpusztulnak.
16 quoniam hæc mihi dicta sunt per providentiam Dei,	16 Ezért én, a te szolgálód, amikor ezt megtudtam, elmenekültem tőlük és Isten elküldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, amikor hírét veszi.
17 et quoniam iratus est illis Deus, hæc ipsa missa sum nuntiare tibi.	17 Szolgálód istenfélő, éjjel és nappal szolgál az ég Istenének. Most melletted maradok uram, szolgálód kimegy majd éjjel a völgybe és imádkozom Istenhez és tudtomra adja, hogy mikor követik el vétküket.
18 Placuerunt autem omnia verba hæc coram Holoferne, et coram pueris ejus, et mirabantur sapientiam ejus, et dicebant alter ad alterum :	18 Akkor visszatérek és tudtodra adom, te pedig vonulj egész seregeddel és senki sem tud közülük ellenállni neked.
19 Non est talis mulier super terram in aspectu, in pulchritudine, et in sensu verborum.	19 Átvezetlek Júdán és elérkezel Jeruzsálem elé és annak közepén állítom fel trónodat, s úgy tereled majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat. Egyetlen kutya sem fog ellened csaholni, mivel mindezt előre megmondták nekem és előérzetem volt róla, s azért jöttem, hogy hírül adjam neked.«
20 Et dixit ad illam Holofernes : Benefecit Deus, qui misit te ante populum, ut des illum tu in manibus nostris :	20 Szavai tetszésre találtak Holofernész és minden szolgája előtt, megcsodálták bölcsességét és így szóltak:
21 et quoniam bona est promissio tua, si fecerit mihi hoc Deus tuus, erit et Deus meus, et tu in domo Nabuchodonosor magna eris, et nomen tuum nominabitur in universa terra.	21 »Nincs hozzá hasonló asszony a föld egyik szélétől a másikig, akinek arca ilyen szép és ilyen okosan tud beszélni.«
	22 Holofernész így szólt hozzá: »Isten jót tett, hogy néped fiai elől ide küldött, erőt adott kezünkbe, nekik pedig, akik megvetették uramat, pusztulást.
	23 Tekinteted szép, beszéded okos. Ha megteszed, amit mondtál, a te Istened lesz az én Istenem, te pedig Nebukadnezár király házában fogsz lakni és neved híres lesz az egész földön.«