Luke 24

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 And on the first day of the week, very early in the morning, they came to the sepulchre, bringing the spices which they had prepared.	1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.
2 And they found the stone rolled back from the sepulchre.	2 A követ a sírtól elhengerítve találták.
3 And going in, they found not the body of the Lord Jesus.	3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.
4 And it came to pass, as they were astonished in their mind at this, behold, two men stood by them, in shining apparel.	4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.
5 And as they were afraid, and bowed down their countenance towards the ground, they said unto them: Why seek you the living with the dead?	5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?
6 He is not here, but is risen. Remember how he spoke unto you, when he was in Galilee,	6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:
7 Saying: The Son of man must be delivered into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again.	7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«
8 And they remembered his words.	8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.
9 And going back from the sepulchre, they told all these things to the eleven, and to all the rest.	9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10 And it was Mary Magdalen, and Joanna, and Mary of James, and the other women that were with them, who told these things to the apostles.	10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.
11 And these words seemed to them as idle tales; and they did not believe them.	11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.
12 But Peter rising up, ran to the sepulchre, and stooping down, he saw the linen cloths laid by themselves; and went away wondering in himself at that which was come to pass.	12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.
13 And behold, two of them went, the same day, to a town which was sixty furlongs from Jerusalem, named Emmaus.	13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,
14 And they talked together of all these things which had happened.	14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15 And it came to pass, that while they talked and reasoned with themselves, Jesus himself also drawing near, went with them.	15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.
16 But their eyes were held, that they should not know him.	16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.
17 And he said to them: What are these discourses that you hold one with another as you walk, and are sad?	17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.
18 And the one of them, whose name was Cleophas, answering, said to him: Art thou only a stranger to Jerusalem, and hast not known the things that have been done there in these days?	18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«
19 To whom he said: What things? And they said: Concerning Jesus of Nazareth, who was a prophet, mighty in work and word before God and all the people;	19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.
20 And how our chief priests and princes delivered him to be condemned to death, and crucified him.	20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.
21 But we hoped, that it was he that should have redeemed Israel: and now besides all this, to day is the third day since these things were done.	21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.
22 Yea and certain women also of our company affrighted us, who before it was light, were at the sepulchre,	22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,
23 And not finding his body, came, saying, that they had also seen a vision of angels, who say that he is alive.	23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.
24 And some of our people went to the sepulchre, and found it so as the women had said, but him they found not.	24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«
25 Then he said to them: O foolish, and slow of heart to believe in all things which the prophets have spoken.	25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!
26 Ought not Christ to have suffered these things, and so to enter into his glory?	26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«
27 And beginning at Moses and all the prophets, he expounded to them in all the scriptures, the things that were concerning him.	27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.
28 And they drew night to the town, whither they were going: and he made as though he would go farther.	28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29 But they constrained him; saying: Stay with us, because it is towards evening, and the day is now far spent. And he went in with them.	29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.
30 And it came to pass, whilst he was at table with them, he took bread, and blessed, and brake, and gave to them.	30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.
31 And their eyes were opened, and they knew him: and he vanished out of their sight.	31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.
32 And they said one to the other: Was not our heart burning within us, whilst he spoke in this way, and opened to us the scriptures?	32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«
33 And rising up, the same hour, they went back to Jerusalem: and they found the eleven gathered together, and those that were staying with them,	33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.
34 Saying: The Lord is risen indeed, and hath appeared to Simon.	34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«
35 And they told what things were done in the way; and how they knew him in the breaking of the bread.	35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
36 Now whilst they were speaking these things, Jesus stood in the midst of them, and saith to them: Peace be to you; it is I, fear not.	36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«
37 But they being troubled and frightened, supposed that they saw a spirit.	37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.
38 And he said to them: Why are you troubled, and why do thoughts arise in your hearts?	38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?
39 See my hands and feet, that it is I myself; handle, and see: for a spirit hath not flesh and bones, as you see me to have.	39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«
40 And when he had said this, he shewed them his hands and feet.	40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
41 But while they yet believed not, and wondered for joy, he said: Have you any thing to eat?	41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«
42 And they offered him a piece of a broiled fish, and a honeycomb.	42 Erre adtak neki egy darab sült halat.
43 And when he had eaten before them, taking the remains, he gave to them.	43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
44 And he said to them: These are the words which I spoke to you, while I was yet with you, that all things must needs be fulfilled, which are written in the law of Moses, and in the prophets, and in the psalms, concerning me.	44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«
45 Then he opened their understanding, that they might understand the scriptures.	45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.
46 And he said to them: Thus it is written, and thus it behoved Christ to suffer, and to rise again from the dead, the third day:	46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.
47 And that penance and remission of sins should be preached in his name, unto all nations, beginning at Jerusalem.	47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.
48 And you are witnesses of these things.	48 Ti tanúi vagytok ezeknek.
49 And I send the promise of my Father upon you: but stay you in the city till you be endued with power from on high.	49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«
50 And he led them out as far as Bethania: and lifting up his hands, he blessed them.	50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.
51 And it came to pass, whilst he blessed them, he departed from them, and was carried up to heaven.	51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.
52 And they adoring went back into Jerusalem with great joy.	52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.
53 And they were always in the temple, praising and blessing God. Amen.	53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.