Job 10

DOUAI-RHEIMS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 My soul is weary of my life, I will let go my speech against myself, I will speak in the bitterness of my soul.	1 Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!
2 I will say to God: Do not condemn me: tell me why thou judgest me so.	2 Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?
3 Doth it seem good to thee that thou shouldst calumniate me, and oppress me, the work of thy own hands, and help the counsel of the wicked?	3 Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?
4 Hast thou eyes of flesh: or, shalt thou see as man seeth?	4 Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?
5 Are thy days as the days of man, and are thy years as the times of men:	5 Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,
6 That thou shouldst inquire after my iniquity, and search after my sin?	6 hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,
7 And shouldst know that I have done no wicked thing, whereas there is no man that can deliver out of thy hand.	7 holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?
8 Thy hands have made me, and fashioned me wholly round about, and dost thou thus cast me down headlong on a sudden?	8 Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?
9 Remember, I beseech thee, that thou hast made me as the clay, and thou wilt bring me into dust again.	9 Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?
10 Hast thou not milked me as milk, and curdled me like cheese?	10 Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,
11 Thou hast clothed me with skin and flesh: thou hast put me together with bones and sinews:	11 bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,
12 Thou hast granted me life and mercy, and thy visitation hath preserved my spirit.	12 életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!
13 Although thou conceal these things in thy heart, yet I know that thou rememberest all things.	13 Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:
14 If I have sinned and thou hast spared me for an hour: why dost thou not suffer me to be clean from my iniquity?	14 ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?
15 And if I be wicked, woe unto me: and if just, I shall not lift up my head, being filled with affliction and misery.	15 Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.
16 And for pride thou wilt take me as a lioness, and returning thou tormentest me wonderfully.	16 Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.
17 Thou renewest thy witnesses against me, and multipliest thy wrath upon me, and pains war against me.	17 Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.
18 Why didst thou bring me forth out of the womb: O that I had been consumed that eye might not see me!	18 Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;
19 I should have been as if I had not been, carried from the womb to the grave.	19 akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!
20 Shall not the fewness of my days be ended shortly? suffer me, therefore, that I may lament my sorrow a little:	20 Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,
21 Before I go, and return no more, to a land that is dark and covered with the mist of death:	21 mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,
22 A land of misery and darkness, where the shadow of death, and no order, but everlasting horror dwelleth.	22 a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«