Giobbe 9

DIODATI	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 E GIOBBE rispose e disse:	1 Felelt Jób, és így szólt:
2 Veramente io so ch’egli è così; E come si giustificherebbe l’uomo appo Iddio?	2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
3 Se Iddio vuol litigar con lui, Egli non gli potrà rispondere d’infra mille articoli ad un solo.	3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
4 Egli è savio di cuore, e potente di forza; Chi si è mai indurato contro a lui, ed è prosperato?	4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
5 Contro a lui, che spianta i monti, Senza che si possa sapere come egli li abbia rivolti sottosopra nella sua ira;	5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
6 Che crolla la terra, e la smuove dal luogo suo; E da cui le colonne di essa sono scosse;	6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
7 Che parla al sole, ed esso non si leva; Che tiene suggellate le stelle;	7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
8 Che distende tutto solo i cieli, E calca le sommità del mare;	8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
9 Che ha fatto i segni del Carro, dell’Orione, delle Gallinelle, E quelli che sono in fondo all’Austro;	9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
10 Che fa cose tanto grandi, che non si possono investigare; E tante cose maravigliose che non si possono annoverare.	10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
11 Ecco, egli passerà davanti a me, ed io nol vedrò; Ripasserà, ed io non lo scorgerò.	11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
12 Ecco, egli rapirà, e chi gli farà far restituzione? Chi gli dirà: Che fai?	12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 Iddio non raffrena l’ira sua; Sotto lui sono atterrati i bravi campioni	13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
14 Quanto meno gli risponderei io, Ed userei parole scelte contro a lui?	14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
15 Io, che quantunque fossi giusto, non risponderei, Anzi chiederei grazia al mio Giudice.	15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
16 Se io grido, ed egli mi risponde, Pur non potrò credere ch’egli abbia ascoltata la mia voce;	16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
17 Conciossiachè egli mi abbia conquiso con un turbo, E mi abbia date di molte battiture senza cagione.	17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
18 Egli non mi permette pur di respirare; Perciocchè egli mi sazia di amaritudini.	18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
19 Se si tratta di forza, ecco, egli è potente; Se di giudicio, chi mi citerà?	19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
20 Benchè io sia giusto, la mia bocca mi condannerà; Quantunque io sia intiero, ella mi dichiarerà perverso.	20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
21 Benchè io sia intiero, io non riconoscerò me stesso; Io avrò a sdegno la vita mia	21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
22 Egli è tutt’uno; perciò ho detto: Egli distrugge ugualmente l’uomo intiero e l’empio.	22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
23 Se è un flagello, egli uccide in un momento; Ma egli si beffa della prova degl’innocenti.	23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
24 La terra è data in mano all’empio, Il qual copre la faccia de’ giudici di essa. Ora, se Iddio non fa questo, chi è egli dunque?	24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
25 Ma i miei giorni sono stati più leggieri che un corriero; Son fuggiti via, non hanno goduto il bene;	25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
26 Son trascorsi come saette, Come un’aquila che vola frettolosa al pasto.	26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
27 Se io dico: Io dimenticherò il mio lamento, Io lascerò il mio cruccio, e mi rinforzerò;	27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
28 Io sono spaventato di tutti i miei tormenti, Io so che tu non mi reputerai innocente.	28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
29 Io sarò reo; Perchè adunque mi affaticherei in vano?	29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
30 Quando io mi fossi lavato con acque di neve, E nettatomi le mani col sapone;	30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
31 Allora pure tu mi tufferesti in una fossa, E i miei vestimenti mi avrebbero in abbominio.	31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
32 Perciocchè egli non è un uomo, come son io, perchè io gli risponda, E perchè noi veniamo insieme a giudicio.	32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
33 Ei non v’è niuno che possa dar sentenza fra noi, Che possa metter la mano sopra amendue noi.	33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
34 Ma rimuova egli pur la sua verga d’addosso a me, E non mi conturbi il suo spavento.	34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
35 Allora io parlerò, e non avrò paura di lui; Perciocchè in questo stato io non sono in me stesso	35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.