Salmos 104
123456789101112131415161718192021222324252627282930313233343536373839404142434445464748495051525354555657585960616263646566676869707172737475767778798081828384858687888990919293949596979899100101102103104105106107108109110111112113114115116117118119120121122123124125126127128129130131132133134135136137138139140141142143144145146147148149150
Confronta con un'altra Bibbia
Cambia Bibbia
EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS | KÁLDI-NEOVULGÁTA |
---|---|
1 Bendice al Señor, alma mía: ¡Señor, Dios mío, qué grande eres! Estás vestido de esplendor y majestad | 1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, |
2 y te envuelves con un manto de luz. Tú extendiste el cielo como un toldo | 2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, |
3 y construiste tu mansión sobre las aguas. Las nubes te sirven de carruaje y avanzas en alas del viento. | 3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. |
4 Usas como mensajeros a los vientos, y a los relámpagos, como ministros. | 4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. |
5 Afirmaste la tierra sobre sus cimientos: ¡no se moverá jamás! | 5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. |
6 El océano la cubría como un manto, las aguas tapaban las montañas; | 6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. |
7 pero tú las amenazaste y huyeron, escaparon ante el fragor del trueno. | 7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. |
8 Subieron a las montañas, bajaron por los valles, hasta el lugar que les habías señalado: | 8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. |
9 les fijaste un límite que no pasarán, ya no volverán a cubrir la tierra. | 9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. |
10 Haces brotar fuentes en los valles, y corren sus aguas por las quebradas. | 10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. |
11 Allí beben los animales del campo, los asnos salvajes apagan su sed. | 11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. |
12 Las aves del cielo habitan junto a ellas y hacen oír su canto entre las ramas. | 12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. |
13 Desde lo alto riegas las montañas, y la tierra se sacia con el fruto de tus obras. | 13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. |
14 Haces brotar la hierba para el ganado y las plantas que el hombre cultiva, para sacar de la tierra el pan | 14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, |
15 y el vino que alegra el corazón del hombre, para que él haga brillar su rostro con el aceite y el pan reconforte su corazón. | 15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. |
16 Se llenan de savia los árboles del Señor, los cedros del Líbano que él plantó; | 16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett. |
17 allí ponen su nido los pájaros, la cigüeña tiene su casa en los abetos; | 17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. |
18 los altos peñascos son para las cabras, y en las rocas se refugian los erizos. | 18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. |
19 Hiciste la luna para medir el tiempo, señalaste el sol el momento de su ocaso; | 19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. |
20 mandas la oscuridad, y cae la noche: entonces rondan las fieras de la selva | 20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, |
21 y los cachorros rugen por la presa, pidiendo a Dios su alimento. | 21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. |
22 Haces brillar el sol y se retiran, van a echarse en sus guardias: | 22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. |
23 entonces sale el hombre a trabajar, a cumplir su jornada hasta la tarde. | 23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. |
24 ¡Qué variadas son tus obras, Señor! ¡Todo lo hiciste con sabiduría, la tierra está llena de tus criaturas! | 24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. |
25 Allí está el mar, grande y dilatado, donde se agitan, en número incontable, animales grandes y pequeños. | 25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. |
26 Por él transitan las naves, y ese Leviatán que tú formaste para jugar con él | 26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. |
27 Todos esperan de ti que les des la comida a su tiempo: | 27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. |
28 se la das, y ellos la recogen; abres tu mano, y quedan saciados. | 28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. |
29 Si escondes tu rostro, se espantan; si les quitas el aliento, expiran y vuelven al polvo. | 29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. |
30 Si envías tu aliento, son creados, y renuevas la superficie de la tierra. | 30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét. |
31 ¡Gloria al Señor para siempre, alégrese el Señor por sus obras! | 31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, |
32 El mira, y la tierra se estremece; toca las montañas, y echan humo. | 32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. |
33 Cantaré al Señor toda mi vida; mientras yo exista, celebraré a mi Dios: | 33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. |
34 que mi canto le sea agradable, y yo me alegraré en el Señor. | 34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. |
35 Que los pecadores desaparezcan de la tierra y los malvados ya no existan más. ¡Bendice al Señor, alma mía! ¡Aleluya! | 35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat! |